MEGOSZTÁS

Az én történetem 2011.05.18-án (szerda) kezdődött. Ezen a napon kellett mennem Uh és CTG-re a dokimhoz. Odaértem, rátettek a CTG-re. Ültem vagy 20-25 percet rajta. Vérnyomás mérés, aztán a doki. Doki megvizsgált 1 ujjnyira nyitva voltam. Végeztem, kijöttem és akkor adtam vizeletet. És hát sajnos fehérje volt a vizeletemben. Ekkor újra vissza a dokihoz beszélgetésre. Bementem, azt mondja ne ijedjek meg. De biztos ami biztos beküldött a kórházba ahol dolgozik vérvételre + CTG-re.

Hirdetés

Mondanom sem kell, megijedtem. Be voltam vizesedbe, nehezen viseltem már ezt a mászkálást.

Beértem a kórházba. Egy kedves nővér fogadott, megszúrt a kanüllel. A csillagokat láttam. Vért vett, és amíg megjött az eredmény CTG-re voltam kötve.
Közel 1,5 órát ültem egy bőrfotelben a melegben… Kicsit melegem volt. És szétültem magam.

Megkaptam a leleteket, kiderült nincs semmi bajom egyelőre, de az ügyeletes főorvos bent akart tartani (ugyanis részleges toxémiám volt, csak a vizeletemben volt fehérje és vizes volt a lábam, a magas vérnyomás egyenlőre nem jelentkezett).

De én erre csak azt mondtam, hogy ha lehet akkor hazamennék. Telefon a dokimnak. Megbeszéltem vele, hogy inkább bejövök csütörtökön CTG-re + vizeletre. Így is lett. Saját felelősségemre elengedtek, mondták mérjem a vérnyomásom és pihenjek sokat. Meg kell mondjam éjszaka nem sokat aludtam. Rám jött a frász, hogy biztos rosszat tettem stb… Aztán 05.19-én ismét a kórház dokim rendelt, sokat vártam rá. Az asszisztense rátett CTG-re, a vizeletet megvizsgálta. Legalább fél órát feküdtem. Aztán kint vártam a szülőszoba előtt, míg megjött a dokim. Végre megérkezett, behívott. Megvizsgált, de úgy megnyomkodott. Nem volt kellemes. De mondta hogy ez valamennyire segíteni fog. Aztán leültünk és két lehetőséget mondott.

Az egyik: 05.20-án(péntek) bemegyek reggel 7-re, felvesznek és várnak addig amíg megindul a szülés.

A másik: Reggel 7-re bejövök burkot repesztenek és szülünk.

Én a második mellett döntöttem. És nagyon izgatott lettem, hogy te jó ég holnap meg lesz babóca. Aztán a doki mondta, hogy addig is szigorú pihenés, és folyamatos vérnyomás mérés. Ha magasabb lenne, akkor irány a kórház.

Miután kijöttem a kórházból hívtam párom, hogy másnapra kérjen szabit, mert apás szülést terveztünk. Átmentem tesómékhoz ott már volt egy pici baba (5 hét és 2 nap van a két baba közt).
Röhögcsikéltünk, beszélgettünk és én már közben éreztem a jósló fájásokat. Viccelődtünk is, hogy onnan megyek szülni.

Este fürcsi, lefekvés. Próbáltunk minél korábban lefeküdni, mert nem sokat aludtam akkortájt. Nem is emlékszem pontosan, de olyan hajnal 2 körül 10 perces fájásaim voltak. Ezek egész elviselhetőek voltak. Kb 4 volt amikor már 5 percesek voltak. Ezt már kevésbé bírtam. A párom felkelt arra, hogy mocorgok és látta rajtam hogy itt az idő. Letusoltam, addig elintézett mindent itthon és irány a kórház.  Megvizsgálta, 2 ujjnyira ki voltam nyílva, felvettek az osztályra, és elfoglalhattam a ideiglenes “törzshelyem”.
7-kor beért a dokim, burkot repesztett. És aztán a fájások nagyon erősek voltak. Annyira rosszul viseltem, hogy egyszer hánytam is.

Szóltam a páromnak, hogy keresse meg a dokim mert én nem bírom ezt a fájdalmat. Sajnos pont akkor volt váltás, ezért csak olyan negyed 9 körül kaptam meg az edat. Meg sem kottyant és azóta sem fáj. Pedig annyi negatív dolgot hallottam róla. Utána a dokim és a szülésznő is nagyon kedves volt, folyamatosan jöttek és megnézték mi újság. 10 körül mondtam a páromnak, hogy keresse meg a szülésznőt, mert kakilhatnékom van. Annyi mindent elolvastam és nem tudtam, hogy az a tolófájás.

Onnantól kezdve felgyorsultak az események. Jött a dokim a szülésznő. Párom az egyik lábam a dokim a másikat fogta miközben én nyomtam. A 3. tolófájásnál kint volt a kis pöttöm. Hamar megvolt.

2011.05.20. 10:53.-kor született meg Farkas Dániel Imre. Rátették a hasamra én meg azt sem tudtam mit csináljak. Közben a párom elvágta a köldökzsinórt, és utána ő elkísérte babócát a mérésre és öltöztetésre. Közben megszültem a placentát is.
Érdekes egy valami az tuti. De legalább már azt is tudom milyen. A dokim összevarrt, mert gátmetszésem volt. A szülésznő és a dokim is azt mondta, hogy le a kalappal előttem. Elsőre ilyen könnyű szülést kívánna magának mindenki.
Még a miénk volt a szülőszoba kb 2óráig. Pihentünk és gyönyörködtünk a babánkban. Azt az érzést nem tudom leírni amit éreztem. De nagyon jó volt.

Azt hiszem az még említésre méltó, hogy a szülésznő nem volt fogadott , de nagyon aranyos, kedves és figyelmes volt. A dokim szintén. Hál istennek nem az a fajta volt aki előre megmondott tarifával dolgozott. Le a kalappal előttük. És persze köszönettel tartozom a páromnak is aki végig fogta a kezem, és erőt adott.

Ettől a naptól fogva bearanyozza az életünket a kis pöttöm a kis huncut mosolyával a kacagásával, rosszaságával… Kis örökmozgó sajtkukac. Az élet nem áll le mellette. Imádom.
Mostanra már 9 hónapos múlt.

Ez volt Dani baba születésének rövidke története.
A kis babóca az első próbálkozásra összejött. A várandóságom teljesen zökkenőmentes volt. Nem történt semmi baj, minden rendben ment. A kiírt időpontra jött a világra.

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..