1 naposan
1 naposan

Én 16 hetes terhesen egyedül maradtam, így egyedül csináltam végig mindent. Nem azért, mert az apuka így akarta, csak rajtunk kívülálló okok miatt nem lehettünk együtt. Tervezett baba volt, és nála jobban senki nem várta.
36 hetes terhesen, még lebonyolítottam egy költözést, persze az összes segítség lemondta, így csak a legjobb barátnőm, és a párja volt velem, egyedül rendeztem be az új lakást, így utólag látom, elég merész voltam.
37 hetes terhesen vásároltam meg mindent, vasaltam, babaszobát rendezgettem, mindezt úgy, hogy folyamatos kéz-, és karzsibbadásom volt, illetve rettenetesen vizesedtem. De én az a nő vagyok, aki előtt nincsenek akadályok, és mindig mindenbe csak a jót  és a pozitív dolgot keresem, és meg is találom.

Hirdetés
  1. május 26-ra voltam kiírva, de én végig mondtam, 1 héttel hamarabb fogok szülni, érzem…
    Szülésznőm, május 17-én reggel érkezett haza a nyaralásból, és kértem az én kis drágámat, addig maradjon bent, ne jöjjön ki. Mit ne mondjak, már akkor hallgatott rám:-)

Akkor most már belefogok a lényegbe, nem untatlak titeket…

  1. május 17 hajnali 4 óra: éreztem egy pukkanást, felültem, és egy pici, de tényleg pici folt lett a bugyimon…de semmi, vártam, izgultam, nem tudtam most mi legyen, csak vártam, de semmi fájás, gondoltam, a nyákdugó volt, visszafeküdtem, és vártam a reggelt, hogy menjek CTG-re 9-re.

Elindultam reggel a rendelőbe, védőnő már várt, leültem, rám tették a gépet, és olvasgattam. Majd 30 perc után jött a védőnő, megnézte az eredményt és mondta, hívjam a dokit, mert leesett többször a szívhang…és ez nem jó.
Dokinak, szülésznőnek telefon, menjek a kórházba, a cuccommal…
Elindultunk a SOTE II-re, ahol gépre tettek, de semmi, viszont nem engedtek haza, ezen én kiborultam, ott sírtam, hogy én nem akarok itt egyedül lenni, haza akarok menni, persze tudtam, hogy ott vagyok a legjobb helyen, de akkor is.

Egész délután beszélgettem a drágámmal, hogy gyere ki, anya nagyon vár, nem szeretne itt lenni 1-2 hétig, és ismét meghallgatott…
Este megvacsiztam, majd kimentem a “társalgóba” megnézni a szemcsés fekete-fehér tv-n:-) a híradót, majd a fókuszt, és a barátok közt-öt, majd bementem lefeküdni, de nem tudtam aludni, így olvastam, majd 10-kor éreztem egy enyhe mensi- szerű görcsöt, de olvastam tovább… majd még egyet, és néztem az időt, szabályos 10 percek… na itt már lesz valami, gondoltam, de nem mertem elbízni magam.

10:50-kor jött az első 5 perces fájásom…

11-kor szóltam a nővérnek, hogy 5 perces fájásaim vannak, doki lejött megvizsgálni, bő 2 ujjnyi, teljesen nyitva vagyok, mehetek a szülőszobára. Már előre meg volt beszélve, hogy a legjobb barátnőm jön be velem, gyorsan telefonáltam neki, dokimnak, szülésznőmnek, és elindult mindenki:-)
Éjfélkor mindenki ott volt, majd sétáltattak kicsit.
1-kor elküldtek zuhanyozni… ami nekem nagyon rosszul esett, erősödtek a fájások, és már 2 percesek voltak, 1 perc hosszan.
Fél 2-kor azt mondtam amikor véget nem érő fájások voltak, hogy kisfiam 2-re gyere ki, mert ez nagyon nagyon fáj. Ami segített az a labdázás volt, akkor jól éreztem magam, nem fájt annyira.
2-kor megjegyeztem, ez elég sz@r, és inkább én hazamennék:-), de végig hang nélkül voltam, vagyis a barátnőm azt mondta, én belül ordítottam a fájdalomtól.
2:05 perc, dokim felfektet az asztalra, és meredten nézi a monitort, én meg kezdek kétségbe esni, majd közli nagyon esik a fiam szívhangja, ezért gyorsan vagy kinyomjuk együtt, vagy császár… na ekkor erőre kaptam, és mondtam nyomjuk…

Barátnőm: Honnan kamerázzak?
Én: Nekem aztán tök mindegy, azt csinálsz amit akarsz.

  1. nyomás, doki belém könyökölt, én nyomtam, szülésznő vágott (és mivel barátnőm premier plánba felvett mindent, elég durva látvány, ahogy egy nagy ollóval nyiszatolnak).
  2. nyomás… érzem, szét szakadok… valami jön kifelé… Barátnőm: Látom a fejét (én odanyúltam, de még nem éreztem).
  3. nyomás… kicsi feje kibújik, majd egyszer csak érzek egy nagy megkönnyebbülést, mikor kicsúszott a kis teste.

2010. május 18. 2:25 perckor megszületett az én Szerelmem 3880 gr, és 58cm-rel. Nem volt pici baba, és elég nagy fejkörfogattal.

a szülőszobán
a szülőszobán

Barátnőm elvágta a köldökzsinórt, és megkaptam az én kis békámat:-) Akit olyan, de olyan gyönyörűnek láttam… és első perctől imádtam.
Majd elvitték rendbe tenni, addig engem elkezdtek stoppolni, ami rosszabb volt mint a szülés….45 percig varrtak, minden létező helyen repedtem, vagy épp ők vágtak el. A kincsem adott erőt, hogy kibírjam, ott volt a kezemben, és megnyugodott, pihegett:-)

Majd szopizott egyből nagyon ügyesen, 2 órát voltunk még a szülőszobán, majd felvittek a gyerekágyra, de őt csak délelőtt kaptam meg. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Ő a mindenem nekem.

Bocsánat, ha egy kicsit hosszú lett, de nem tudtam rövidebben leírni.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .