MEGOSZTÁS

Mi vagyunk az igazi hősök…Hiszen túl éltük azt a korszakot, amitől most óvjuk a gyermekeinket. Nem volt gyermekülés a kocsiban, sőt még biztonsági öv sem.  Nem volt gyerekvédő minden bútor szélén. A játszótereink fémvázas játékokból álltak alatta betonnal, jó esetben salakkal. Ha elestünk, akkor kaptunk rá jól csípő krémeket. Otthon mindent hipóval mostunk fel. Ha bicikliztünk, nem kellett felvértezni magunkat, lábvédővel, térdvédővel, fejvédővel. Bár jobban is élveztünk, szabadabbnak éreztük magunkat.

Hirdetés

Unatkozni nem unatkoztunk. Kimentünk játszani. A kisebb utcákon még autó sem járt. Lehetett focizni. Az udvarokon babázni, homokozni. Nem féltek a szüleink, hogy esetleg macskapiszok van a homokozóban. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Ha enni kellett ettünk. Nem voltak éjjel- nappalik. A szüleink a munka után rohantak, hogy még nyitva legyen a sarki bolt. Nem volt Up-date étkezés, de elhízás sem, mert nem volt gyorsétterem. És persze sokat mozogtunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

Voltak barátaink. Akikhez bármikor becsöngethettünk. Sokaknak a nyakukban lógott a lakáskulcs, nem kellett félni a rossz bácsiktól. Ha mégis, tudtuk elég, hogy ne álljunk szóba senkivel. Nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

A szerelmet nem a sorozatokból a netről tanultuk, hanem megéltük és átéltük. Mennyit ábrándoztunk, hogy megfogja a nagy Ő a kezünket, vagy megcsókol.  Akkor a pornó tabu volt, nem is ismertük. A szerelem előbb jött, és ez így volt rendjén. Nem kevertük össze a szexet azzal, amit esetleg egy „képes” újságban láttunk.

HA EGY TANÁR nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT.

Ezek voltunk mi, és jó volna ezeket az értékeket átadni a gyermekeinknek. Tudjuk, hogy a világ nagyon változott, a környezet is, de őket is megilleti, hogy ezeket az élményeket átéljék.


Forrás: Az élet igazságai

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..