Nagyon izgalmas napokon vagyunk túl és nagyon izgalmas napok jönnek…

Hirdetés

Előző blogomban írtam, hogy milyen mozgalmas napokat élünk, és vlogot is készítettem az elmúlt hétről, amit itt is megtekinthettek a linkre kattintva.

 

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, és nagyon boldog vagyok. Úgy érzem mindent a kisfiamnak köszönhetek.

Két kiránduláson is túl vagyunk már, és készülünk a harmadikra.

Azt nem mondanám, hogy nagyon otthon ülős voltam a kisfiam születése előtt, akkor is elég sokat mentem, de igazából utazni nem szerettem. De most már egyenesen imádom, és mindig várom, hogy útra keljünk.

Múlt héten már meg volt tervezve az úti cél, de képlékeny volt a helyzet több ok miatt is. De ma véglegesen el lett döntve, hogy megyünk, mégpedig ma.

De kicsit mesélek arról, hogy nálunk hogyan zajlott a  Május elseje, hiszen ez egy olyan nap, amikor a családok többsége együtt van, kirándulnak, majálisoznak. Hála Istennek ez nálunk is így volt. Apa nem zenélt, mint általában ilyenkor.

Azt terveztük, hogy délelőtt a városba megyünk, de mivel reggel edzés volt, nem akartunk messze menni, hogy Arnold bírja, és ne csússzon a délutáni alvás, ezért csak a közelbe mentünk edzés után. Szuper volt, kapott kis meglepetést ( szokásom, hogy mindig valami emlék legyen, ha olyan helyen járunk, és ezeket valahogy mindig meg jegyzem, hogy mi honnan van, mikor kapta, stb. ). Utána hazajöttünk, a kisfiam elaludt, és apa is… Mivel előtte egy nappal kétségbeejtően rám jött a migrén, nem mertem lefeküdni, hiszen sokszor az is kiváltó ok, ezért videókat készítettem és a vlogot kezdtem el összevágni. Miután felkeltek a fiúk, elmentünk ismét majálisozni. A kicsi fiúnk annyira kipihent volt, hogy nem zavarta a hangos zene sem, így a koncerteket végig tudtuk nézni, hallgatni. Nagyon szuper volt minden!!!! Ismerősökkel találkoztunk, tényleg jól telt. Ja, a reggeli edzés azon múlt, és a majálisozás, hogy én mennyire jövök helyre, helyre jöttem, és gyönyörűen alakult a nap.

Azt nem tudom, hogy most mi az oka, hogy ismét rám tört a migrén, de ilyenkor a kávé szokott segíteni, így várom a hatását… Ebből kifolyólag nem sok kedvem volt, hogy utazzak, és azért írom múlt időben, mert amikor elkezdtem csomagolni, hihetetlenül meg szokott jönni a kedvem, mint most is, és nagyon várom az indulást.

A fejfájást azért említem meg, mert sokan küzdenek ezzel, és nagyon meg tudja keseríteni az ember életét, de nem szabad hagynunk magunkat, hogy legyőzzön. Sok évnyi „kutatás után”, rájöttem, van pár módszer, ami nekem segíteni szokott.

Videó formában megosztom ezt is Veletek:

 

Írni nem volt időm, de röviden a hétvégéről annyit, hogy voltunk az étterembe Apát meghallgatni, ahogy zenél, és Arnold ámulattal nézte. Ismerősökkel, törzsvendégekkel találkoztam, nagyon jó érzés volt feleleveníteni azt az időszakot, amikor még én is énekeltem. Onnan elmentünk édesanyámhoz, és két napot töltöttünk ott. Az lett volna a terv, hogy másnap Apához visszamegyünk, mert vasárnap is zenélt, de előbb lett vége, és megjelent azt ajtóban. Nagyon örült Arnold, és persze én is. Az idő nagyon gyorsan rohan mindig, amikor nem kéne…én még egy mozizást bevállaltam volna, de apa fáradt volt, vásárolni kellett menni, és a gyereknek is aludni kellett hamarosan. De az utazást még jól bírta. Igazi tünemény!

Van még pár óra indulásig, átnézem a listát, hogy mindent bepakoltam – e, és azt megígérem, hogy készül egy újabb vlog az idei harmadik nyaralásunkról, amit majd szívesen megosztok.

Kívánom, legyen gyönyörű napotok, és élvezzétek a jó időt!

Puszi, Iza

 

Hirdetés