Sokat olvashatunk arról, hogyan fejlődik kisbabánk a pocakban. Napjainkban szerencsére egyre többen foglalkoznak azzal is, hogy már a méhen belül milyen „képességekkel” tudjuk megáldani jövendőbeli csemeténket.

Hirdetés

Tudjuk, hogy a magzat a negyedik hónap vége felé, már hall. Persze először csak minket. :-)Hallja a méhben húzódó aortánk pulzálását, a szívverésünket, a gyomrunk korgását… Ezért is van az, hogy mikor Picink már kint van és álmos elég ha gyengéden susogunk neki, ezzel imitálva a benti hangokat. Erre ő azonnal megnyugszik.

Később már megismeri a mi hangunkat, sőt az apa hangját is, hisz ez a két hang lesz a domináns, amit maga körül hall.

Igaz mindezt úgy érzékeli, mintha egy medence mélyéről hallgatnánk azt, akik a parton beszélgetnek. Elmosódottan és torzan. Azonban születés után rögtön meg fogja ismerni ezeket. 🙂

Ha terhességünk alatt lágy zenét hallgatunk, vagy kiválasztunk egy megadott motívumot, amit minden nap lejátszunk neki, akkor azt szintén meg fogja ismerni születés után.

Erre jó példa a kisfiam. Én próbáltam a terhességem alatt az összes praktikát bevetni. Magam is hiszek mind az ezoterikus dolgokban, mind pedig abban, hogy a babánk már bent is tud velünk ismerkedni. (Ezt azért írtam egybe, mert sokan egy elvont dolognak tartják a magzaton belüli kommunikációt is valamilyen ezoterikus blablának.)

Szinte a harmadik hónaptól kezdve minden nap lejátszottunk a Kicsimnek egy meghatározott dallamot. Ami a szülés után nagy megdöbbenést váltott ki. (De erről sokkal bővebben fogok a blogon is beszélni.)

Az édesanyám pedig mikor meglátogatott (ez elég gyakori volt, főleg a terhességem vége felé), ő pedig egy bizonyos kis dalocskát énekelt a pocaknak. Hihetetlen volt, amikor a Babám meghallotta a dallamot, mindjárt megnyugodott odabent. A végső bizonyíték azonban szüléskor jött elő. Én eléggé ramaty állapotban voltam, mert veszélyes vége lett a szülésnek. Mikor kitoltak a folyosóra, ott várt édesanyám. Már a párom is kint volt vele. Kihozták a kis ordító Pöttömöt. Anyukám odalépett és elkezdte énekelni neki a dalt. Hááát még a szülésznő álla is leesett. A Kincsem rögtön elhallgatott, anyukámra nézett és elvigyorodott. A szülésznő meg is jegyezte, „hát Te ezt már ismered…”.

A mosolyt pedig a kapcsolatanalízisnek köszönhetem, hogy ilyen korán bekövetkezett, de erről is sokat fogok majd írni.

Egyébként én azt vallom, hogy nem csak a klasszikus zene a megfelelő. Az én családom és felmenőim között számos híres művész akadt, sokan ének-zene tanárok is. Így nekem adva volt ez a szeretet. Azonban kamaszkorban ugye jöttek a „durvább” zenék. Én nem erőltettem magamra terhesen olyan zenét, amit nem szívesen hallgatok. Babám sokszor a mai napig megnyugszik és mosolyog, ha azokat hallja, amiket sokszor csak mp3 lejátszón hallgattam vele, amíg utaztam valahová. Nem lesz ettől rosszabb vagy jobb, hisz úgyis van egy önálló ízlésvilága, mely aztán a kor előrehaladtával folyamatosan változni fog. Rengeteg befolyásoló tényezővel.

Szóval ha Babáddal rockzenét hallgatsz, nem biztos, hogy félned kell attól, hogy az első sorban fogja a haját rázni majd a koncerteken. Hisz őt ezt itt kint Hozzád köti, megnyugtatja. Aztán majd úgyis jön a Kaláka, az Alma zenekar, Halász Judit… és már kezd kibontakozni az önálló énje. 🙂

Hirdetés

1 hozzászólás

  1. Sajnos én nem hallgattam olyan sokszor zenét, mint kellett volna, inkább hébe-hóba, viszont sokszor énekeltem neki:)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..