Házasságban egyedülállóként? Lassan három éve élünk boldog kapcsolatban a párommal. Amikor úgy éreztük, hogy biztosak vagyunk a másikban, elkezdtünk foglalkozni a családalapítás gondolatával. Viszonylag hamar összejött a dolog.

Hirdetés

Amikor megtudtuk, hogy kislányunk lesz, a párom alig bírt magával a boldogságtól. Mindig lányos apuka szeretett volna lenni. 🙂 Nem telt el úgy hét, hogy ne vett volna valamit a majd megszülető gyermekünknek. Mindent meg akart adni neki, így az addigi munkahelye mellett még egy esti műszakos munkarendet is vállalt, mondván-az ő kislánya nem szenvedhet hiányt semmiben.

A kép illusztráció!

Mindez szép dolog, és nagy áldozat a részéről, de szép lassan magányos lettem, hiába éltem kapcsolatban. A házvezetőnő, egy 9 hónapos örökmozgó kislány édesanyja, és a feleség szerepét egy idő után nehéz tökéletesen ellátni, hiszen minden nappal fáradtabb az ember. Eleinte nem is volt ebből semmi gond, megértette. Később érezhetőek lettek a kisebb súrlódások, a feszültség, amelyet a fáradság, az együttlétek csökkenése, a sok munka generált. Volt, amikor megkértem, hogy maradjon itthon hétvégére, legyünk együtt végre több időt. Itthon maradt, de semmi nem változott: én láttam el a gyereket, a háztartást, ő pedig pihent a TV és a számítógép előtt.

Ekkor sajnos nem bírtam tovább magamban tartani, és talán a fáradság, vagy a sértődöttség miatt kibukott belőlem minden érzelem, ami után ő dermedten állt, én pedig zokogva ültem. Azt mondta, tudta, hogy fáradt vagyok, de nem gondolta, hogy ennyire kivagyok. Ezután megegyeztünk, hogy másnap én elmegyek néhány órára, ő pedig itthon marad a kislányunkkal.

A kép illusztráció!

Talán 2-3 órát tölthettem el zavartalanul (már amennyire egy anya nyugodt tud lenni a gyermeke nélkül), mígnem csörgött a telefon. A párom volt az. Annyit kért, hogy menjek haza, mert beszélni akar velem. Ami otthon fogadott, majdnem sírásra késztetett ismét. Mindenfelé a játékok, a koszos pelenka, nem volt elvégezve a házimunka. Szégyenkezve vallotta be, hogy ez neki egyedül nem menne hónapokig, évekig.

Ezentúl többet segített és megértőbb lett velem és gyermekünkkel szemben. Gyakrabban maradt otthon, és csak miután segített ezt-azt, aztán ült le Tv-zni, pihenni.

Hirdetés