A történelem folyamán az erőszak szinte mindennapos volt és sajnos van is. A régi korokban- bár ha belegondolunk most is – ha nincs megkeresztelve a ember nem biztos, hogy rendes temetésben részesülhet. Nem volt ez másképpen régen sem.

A középkor járványai megtizedelték az embereket. A nők szinte egész életükben szültek- sokszor 10-15 gyermeket is- és jó ha abból életben maradt, vagy megérte a felnőtt kort 2 vagy 3 gyermek.

Ha azonban törvénytelen baba született, azt senki nem ismerte el. Persze az anyának ettől még ugyanúgy a gyermeke maradt és szerette őt.

Ez történhetett több száz évvel ezelőtt is. A titokra  a napokban derült fény, mikor a régészek megdöbbentő leletet találtak.

Peder Winstrup a svédországi Lund püspöke volt 1638-tól 1679-ben bekövetkezett haláláig. A tudós embert – nevéhez fűződik Lund egyetemének alapítása, amelyet ma is a világ legjobbjai közt tartanak számon – halála után társadalmi állásának megfelelő pompával temették el a székesegyház kriptájában.

Megfakult, de még mindig színes, díszes ruhában fekszik a koporsóban csaknem 350 éve gyógynövényekkel kitömött párnán és matracon, miközben teste, de még belső szervei is tökéletesen mumifikálódtak. Megvan még szakálla is, és arca ugyan kissé “összeaszott”, most is ráismerni egykori portréja alapján.

A modern vizsgálat mást is kiderített. Peder Winstrupot nem balzsamozták be, teste természetes úton mumifikálódott. Ebben nagy szerepe volt a tucatnyi fajtájú gyógynövénynek, amelyek egy része eredetileg az oszlással járó szagot volt hivatva elnyomni. A 74 éves férfi halálát feltehetően tüdőgyulladás okozta, de élete során számtalan nyavalya gyötörte.

A kutatók többet szerettek volna tudni róla, ezért megbontották a koporsóját. Ekkor azonban meglepetés érte őket. A férfi lábai alá rejtve egy körülbelül öt hónapos csecsemő maradványait találták. Vajon hogy került oda? Az egyik lehetőség, hogy a püspök rokona lehetett, ezért temették őket egy koporsóba, bár ez akkor is igen furcsa lenne. A DNS-teszt majd megválaszolja.

Egy másik elmélet szerint a baba egy törvénytelen gyerek lehetett, aki születése után nem sokkal elhunyt. Megszentelt földbe nem temethették, ami ugye lelki üdvére jelentett volna komoly csapást. Így hát egy alkalmas pillanatban valaki – talán az anyja – elrejtette a püspök felravatalozott koporsójába. A kis holttest tökéletesen észrevétlen maradhatott a püspök lába alatt, a rengeteg növény és textília között.

Most egyenlőre visszatemették a két testet, de a vizsgálatok tovább folynak.

Előző cikkA magzati élet titkai
Következő cikkGyermeknevelés a középkorban

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .