Sok szülő szívesen ülteti a gyermekét a TV elé a vacsora előtt, alatt vagy után, mondván úgyis csak mesét néz rajta. De ez vajon hogyan hat az agyra?

Régi tapasztalat, hogy a televízió még a szomszéd szobában alvó kisgyereket is zavarhatja. Kialvatlanul, fáradtabban ébred és többször is felriad alvás közben.

Hirdetés

Nem lehet véletlen, hogy a képernyőgyártás nagyjai a Szilicíum-völgyben úgy nyilatkoznak, hogy gyermeküket és unokáikat nem engedik a képernyő elé 8-10 éves korukig. A “csorgó” televízió folytonos ingerekkel bombázza az agykérget, amelynek elektromos hullámviszonyai megváltoznak a televízió hatására és elindulnak az éber állapotot jellemző hullámszerkezet felől a mélyalvást – vagy a meditációt – jellemző hullámszerkezet felé. De míg a mélyalvásban/meditációban le vagyunk zárva a külvilág felé és saját belső ingereinket, tapasztalatainkat dolgozzuk fel, ezáltal pihenten ébredünk, addig a tévé idegen ingerekkel izgatja az agykérget, azaz folytonos stresszállapotot teremt.

Egy kisgyerek agya még rendkívül képlékeny – minél kisebb, annál inkább – és a hatások ilyenkor nagyon erősen érvényesülnek. Sőt iskoláskorban is az a legfőbb tanács, hogy csakis közösen kiválasztott műsort nézzen a gyerek, limitált időben napi 25 percnél nem többet és felnőtt kíséretében. Amúgy a “csorgó” tévé a felnőtteknek is árt, hiába szokott hozzá valaki, hogy adás közben alszik el.

A gyerek, ha békén hagyják, belső álomi, félálomi, illetve fantáziaképeket készít játéka és mesehallgatása közben, és ebben dolgozza fel a külső világról és saját belső világából nyert benyomásait. Mivel rengeteg a feldolgoznivalója, nagy a képéhsége, de nem tud különbséget tenni külső és belső kép között. Viszont a külső kép megjelenése (a bekapcsolt tévé miatt) blokkolja a belső képkészítést. Így nincs feldolgozás: nő a feszültség, az agresszió vagy akár a depresszív hajlam.

Vekerdy Tamás nyomán

Hirdetés