2013.03.21. Ezen a napon 3 nappal a kiírt dátum előtt született meg Máté babám, tervezett baba volt, és már nagyon vártuk hogy végre 2 csíkos legyen az a bizonyos teszt, és ez 2012. 07.16-án meg is történt. A várandósságom első 3 hónapjában minden reggelem rosszulléttel kezdődött ami egészen délutánig kitartott, de utána ahogy az a nagy könyvben meg van írva ez teljesen elmúlt, és onnantól kezdve nagyon jól éltem meg a hátralévő 6 hónapot. Most pedig jöjjön a mi kis történetünk 🙂

Hirdetés

Juhász Klára Anyukánk csodás szüléstörténeteMárcius 20-án reggel kellett mennem a soron következő ctg vizsgálatra, minden rendben volt, nem mutatott ki fájásokat a gép, pedig éppen akkor voltak fájásaim, de rendszertelenül jöttek, és nem fájt igazán, így nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, a hazafelé úton el is múlt. Otthon lepihentem, majd ismét jöttek a fájások, de ezek megint csak jóslók voltak. Egész nap ez ment, hol elmúltak a fájások, hol jöttek. Este felé nagyon az volt az érzésem, hogy másnap meg fog születni az én kis Drágám!! Sokáig fent voltunk párommal, kb. hajnali 1-kor feküdtünk le, de még akkor sem voltam igazán fáradt, folyamatosan csak a szülésre tudtam gondolni.. milyen lesz, mennyire fog fájni, minden rendbe lesz e.. aztán egyszer csak elnyomott az álom, de fél 5-kor fel is keltem, mert megint jöttek a fájások, azt hittem ezek is csak jóslók, de ez valahogy más volt.. így a sötétben a telefonomon elkezdtem mérni a fájások között eltelt időt, illetve a fájások hosszát, ezt. kb. 1 órán keresztül csináltam, és mivel 8-9 percenként rendszeresen jöttek a fájások, tudtam hogy itt az idő 🙂 elmentem lezuhanyozni, aztán még kicsit visszafeküdtem az ágyba, próbáltam lenyugtatni magam, mert nagyon izgultam. Ekkor már 6-7 percenként jöttek a fájások, és egyre erősödtek. A fájások hossza pedig kb. 30 másodperc volt.

Felébresztettem páromat, és mondtam neki, hogy el kell kezdenünk készülődni, és indulhatunk a kórházba. Ő hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, és láttam az arcán hogy meg van rémülve. Elkezdtünk szedelőzködni, persze már minden előre össze volt készítve, így nem tartott sokáig a dolog. Közben felhívtam a szülésznőmet (aki szegről végről rokonom :)) elmondtam neki, hogy hogy állunk, ő mondta hogy azonnal induljunk be a kórházba. Kérdeztem tőle, hogy ehetek e valamit mivel előző este 9 körül ettem és nagyon éhes voltam, de nem igazán örült a dolognak, csak pár falatot engedélyezett 🙂 de annyi elég is volt, nem tudtam többet enni.

7:30 perckor indultunk el otthonról, iszonyt dugó volt, és szakadt az eső, a fél órás utat kb. 1,5 óra alatt tettük meg.. Útközben a fájások egyre erősödtek, és már 5-6 percenként jöttek. Fájás közben muszáj volt valamit szorongatnom, és mivel más nem volt a közelbe, a kocsiban kallódó jégkaparó gumi részét használtam erre a célra 🙂 nekem így könnyebb volt a fájásokat elviselni, amik már egy erős menstruációs fájdalomra hasonlítottak.

A kórházba érve felmentünk a szülészetre, ahol a szülésznő már várt minket. Felrakott ctg-re, a fájásokat szépen lehetett látni a görbén, amik már 4-5 percenként jöttek. Majd megvizsgált, akkora már 2 ujjnyira tágultam, 10:15-kor burkot repesztett, amit szinte nem is éreztem. A magzat víz szép tiszta volt. A szülésznőm mondta hogy az “igazi” fájások most fognak csak jönni, meg is jegyeztem neki hogy akkor eddig ezek mik voltak? 🙂

Átöltöztem, és mivel nem volt szabad szülőszoba (ami elég ritka szokott lenni, de aznap nagyon sokan szültek) így kénytelen voltam abban a szobában vajúdni, ahol a ctg vizsgálatokat végzik. Nagyon kényelmetlen volt egy fotelba görnyedve ülni, de ha felálltam úgyse volt jobb. És igaza volt a szülésznőmnek, mikor azt mondta hogy az igazi fájások csak most fognak jönni.. Már 2 perces fájásoknál tartottam, és a fájások szinte már összefolytak.

Kb. 1 óra várakozás után végre felszabadult egy szoba. A szülésznőm megint megvizsgált mondta, hogy gyorsan tágulok, már nincs sok hátra. Javasolta hogy üljek a labdára, de nekem az nagyon nem jött be, elkezdtem sétálni, de az sem volt jó, inkább lefeküdtem, így valamivel elviselhetőbbek voltak a fájások, amik már folyamatosan jöttek!! Párom végig bent volt velem, el sem tudtam volna képzelni nélküle! Nagyon sokat számított a jelenléte! Fogta a kezem, törölgette a homlokom, fincsi csokival etetett 🙂

Újabb vizsgálat következett, már nem volt sok hátra, gyorsan pörögtek az események, tudtam, hogy hamarosan megpillanthatom a picikénket!! Megnézték a babám szívhangját, minden rendben volt. A szülésznőm kérte, hogy forduljak egyik oldalamról a másikra, hogy ezzel is segítsem a pici beilleszkedését a szülőcsatornába, hát ez nagyon rossz volt.. Ekkor már nagyon szerettem volna túl lenni az egészen, mert már kezdett fogyni az erőm, és a folyamatos fájásokat nehezen viseltem, így mondtam a szülésznőmnek, hogy nem fogom kibírni fájdalomcsillapító nélkül, de biztatott hogy kibírom, hogy eddig is nagyon jól csináltam, és már nincs sok hátra, úgyhogy végül sikerült lebeszélnie róla, és már amúgy is késő lett volna bármit is beadni. A következő pillanatban kezdtek gyengülni a fájások, és azt érzetem hogy nyomnom kell, mondtam is páromnak, hogy szóljon a szülésznőnek, mert mindjárt kint lesz a babánk 🙂 Bejött megnézett és közölte hogy na most jött el az idő, így szólt az ügyeletes orvosnak, hogy jöjjön be mert mindjárt szülünk. A kitolási szakasz már nem fájt, csak nagyon kellemetlen volt, de tudtam hogy minden nyomásnál egyre közelebb kerülök ahhoz hogy végre megláthassam ŐT! Gátvédelemmel szerettem volna szülni, de sajnos hiába nyomtam és nyomtam, a picikém feje mindig visszacsúszott, szűk volt neki a hely, így végül a gátvágás mellett döntött az orvos. Beadta az érzéstelenítőt, vágott, amiből Én semmit nem éreztem, nyomtam kettőt és

14:38-kor 3260 grammal és 55 centivel megszületett Máté babánk. 

Egyből felsírt a kis drágám, a hasamra tették, addig apa elvágta a köldökzsinórt. Egy picit még velem maradhatott, aztán elvitték, addig engem a doktornő összevarrt, amiből szerencsémre szintén nem éreztem semmit.. az biztos, hogy a doktornőnek aranykeze volt, és nagyon jól “dolgozott” , nagyon meg voltam vele elégedve pedig nem választott orvos volt. Mire végzett a doktornő addigra Máté babámat is visszahozták, már fel volt öltöztetve, nagyon cuki volt a rucijába és a kis sapkájába 🙂 Egyből magamhoz öleltem, és csak néztem Őt, gyönyörködtem benne, és el sem hittem hogy Ő a MI kis babánk!! Leírhatatlan érzés volt mikor rám nézett a két picike szemével, és mocorgott a hasamon. SOHA nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot! Apa is csak nézte Őt, és nem tudott betelni vele.

A szülést attól függetlenül, hogy nagyon fájt, csodálatos élményként éltem meg, és hálát adok Istennek, hogy ilyen “könnyű, gyors” szülésem volt. Már várom a következőt 🙂

Máté baba

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..