Karakas Judit kislánya, Luca 1 naposan
  1. szeptember 10-re voltunk kiírva. Sejtettem, hogy nem bújik ki addig a picikém, mert szent meggyőződésem, hogy december 13/14- re éjszaka fogant meg, és Ő bizony ki akarja tölteni a tényleges 9 hónapot odabent.

A hivatalos protokoll szerint jelentkeztem is a kórházban 10-én délelőtt. Fel is vettek, el is foglaltam a helyem a 4 ágyas szobában. A három másik anyuka már bőven babázott, én pedig kíváncsian nézegettem őket egész nap.
Köszönet azoknak az anyukáknak: rengeteget tanultam tőlük és legalább a kórházi szokások között is kezdtem lassan kiismerni magam.

Hirdetés

11-én készült el a nagy laborom, UH, NST, 12-én pedig csinálták az OPT-t, ami pozitív lett és 2 ujjnyira nyitva voltam. Ezután az ügyeletes orvos közölte, hogyha addig nem jön a baba, akkor holnap, azaz 13-án megindítják a szülést.
Bevallom, nem szerettem volna páratlan napon szülni, ne kérdezze senki, miért… Egyszerűen csak mindig is a páros dolgokhoz vonzódtam…

13-án délelőtt fogtam a motyómat és átballagtam a szülészetre. Beöntés után a 3 ágyas szülőszoba legbelsőbb ágyán helyeztek el. 2 ügyeletes orvos volt aznap, 1 nő és 1 férfi. A doktornővel már ismertük egymást, 31 hetes terhesen görcsök miatt benntartott 3 napra, elővigyázatosságból és emlékezett is rám.

Sajnos a burkot a doktor úr repesztette. (Úrnak éppen semmiképp nem említhető…) Iszonyatos volt!!! A doki durva volt és érzéketlen, rettenetesen fájt, sőt a picikémnek a kis fejét 2 helyen is megkarcolta, ezt szülés után láttuk rajta. (A csecsemős nővérke is megerősítette!)

Meconiumos volt a víz, azt mondták, csak egy kicsit, így még jobban örültem, hogy lassan megszületik a babám.

Mindez délelőtt 11-kor történt. Miután első baba, közölték, hogy akár 10-12 óra is lehet a vajúdás.

Gyakorlatilag végig labdán ültem, kaptam az oxit, nagyjából 10 percenként max. 20 percenként odajött ellenőrizni valaki és végig a hasamon voltak a tappancsok is.

3 baba született természetes úton és 1 császáros baba is világra jött időközben. Először kicsit furcsa volt más anyukákat hallgatni, de később már nem foglalkoztam velük.
Azt hiszem mindeközben életem egyik legrosszabb élményét is átéltem: az egyik újszülött nem sírt fel és pont láttam, mikor a csecsemős nővérke vitte ki a szülőszobából, csak úgy lógott az a picike a kezében. Imádkoztam én is, ahogy szerintem mindenki odabent… Végül felsírt!

Zajlott az élet körülöttünk, próbáltam tágulni. Hatott az oxi, alakultunk. Közelgett a műszakváltás ideje, akkor már elég hosszas és fájdalmas volt minden perc.

Nagyjából fél 7 lehetett, mikor megvizsgált a szülésznő, és mondta, már nincs sok hátra, ha akarom, behívják apukát.
Eleinte apás szülést szerettem volna, de akkor ott, abban a helyzetben már nem voltam biztos benne…valahogy nem akartam, hogy abban a helyzetben lásson. Végül persze bejött.
Újra vizsgáltak, állva nyomtam, apuka tartott, aztán vissza az ágyra. Addigra már rajtunk kívül senki nem volt a szülőszobán. Nem számoltam, hány nyomás után pillantottam meg kislányom fejét.

Aztán még egy és

2012.09.13-án 19:23 kor megszületett Verger Luca Laura, 3200 grammal és 54 cm-rel.

Karakas Judit Anyukánk szüléstörténeteEgyből a hasamra tették… Az első pillantását sosem fogom elfelejteni… Még most is könny szökik a szemembe, ha rá gondolok… Csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Isten hozott!”

A doki néni vezette le a szülést, ő is varrt, mert hogy vágni kellett. Nem volt semmilyen érzéstelenítés vagy fájdalomcsillapítás. Át- és megéltem minden egyes pillanatot.

A vajúdóban tölthettünk hármasban 1 órát. Picikém szopizott, én remegtem a boldogságtól és a kimerültségtől, apuka pedig csak figyelt minket. Az eufória, ami elfogott szülés után, az egyszerűen leírhatatlan volt. Repkedtem a boldogságtól!!! Ilyet tényleg csak szülés után lehet érezni, szerintem semmi nem ad ehhez még csak hasonlót sem…

Fogadott orvosom és szülésznőm nem volt. Szerencsénk volt, egy nagyon jó csapatot fogtunk ki – leszámítva a burokrepesztést (egyébként elképzelhető, hogy azért fájt annyira, mert akkor már nem volt túl sok magzatvizem).

Imádtam a szülés minden pillanatát, tudtam, hogy úton van, hogy ott lesz velem, hogy hamarosan a karomban foghatom… Inkább szülnék még egyet, mintsem az utolsó egy hónapot végig csináljam nagy hassal…

Azt mondja mindenki, hogy a baba majd kárpótol a szenvedésért; nincs miért kárpótolnia, én nem szenvedtem.

Egy kis érdekesség: Az ember elgondolkodik bizonyos kor után, hogy milyen nevek is tetszenek neki, hogy hogy is nevezné el a babáját, ilyesmi… A Luca név egyértelmű volt. Tudtam, ha egyszer lányom lesz, Lucának fogják hívni. (A fiú név pedig Levente lett volna, de az csak azért fogalmazódott meg bennem, hogy mi lesz ha fiú lesz.)

És az első perctől tudtam, hogy kislány, hogy Lucus növekszik a pocimban. Kezdettől fogva nevén is szólítottuk. A csavar pedig, hogy pont december 13-án van Luca nap, mikor is szerintem fogant. Szóval érdekes. Azt mondják, ők választanak ki minket. Lehet, hogy véletlen, de mint tudjuk véletlenek nincsenek. (Lánykám nem volt tervezett baba, szerettük volna, hogy jöjjön, egy kicsit később, de persze örültünk,hogy jött, nem is volt kérdés.)

Karakas Judit Anyukánk szüléstörténete
5 hónaposan
Hirdetés

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Üdvözlöm!

    Gábor Attila vagyok! Az a helyzet, hogy az olvasói levél beküldője a volt osztálytársam. A közeljövőben szeretnénk egy osztálytalálkozót összehozni, de sehogy nem tudtuk vele felvenni a kapcsolatot.
    Ebben kérném segítségüket.
    Természetesen a babához gratulálok.
    Köszönöm

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..