Amíg a pocakban van a kisbaba, addig szinte elképzelni sem tudod, milyen megterhelő lehet néha a gyermek állandó felügyelete. Azt gondolnád, hogy amíg pici, addig te is nyugodtan le tudsz vele feküdni vagy éppen leteszed a picit az ágyra, mialatt te mellette tudod a saját munkádat végezni.

Hirdetés

Ez azonban ritkán van így. A baba ugyanis, amint megérzi, hogy az anyukája le akar ülni, sírni kezd. megdöbbentő, de vannak olyan szülők, akik meggyőződéssel állítják, hogy a baba ezt direkt csinálja. Holott ez egy nem így van.

A babák síró reflexe ösztönös és több ezer évre vezethető vissza. A túlélési ösztön velünk született tulajdonság, mivel alapvetően prédának számítunk/ számítottunk mi is. A kisbabák pedig önállóan életképtelenek, nem tudnak menekülni, elbújni. Ezért amikor a az anya állva tartja kézben a babát, a túlélési ösztöne azt súgja, hogy biztonságban van, hiszen bármikor képes az anya a menekülésre. Ülve ez nincs így- ekkor szabad préda.

A hat hónaposnál fiatalabb babáknál még megfigyelheted, mennyivel nyugodtabban, ha állva vagy sétálva nyugtatod meg őket. Ilyenkor a babák szívritmusa is lassabb lesz, nyugodtabbakká válnak.

Hasonlóan – születés után néhány hónapig – tapasztalhatod a moro reflexet. Ha a baba úgy érzi leeshet, akkor megfeszíti magát széttárja a kezeit, és a levegőbe kapaszkodik. Ez is öröklött viselkedés, ami még onnan ered, amikor az emberszabásúak a hasukon hordták a kicsinyeiket. Amikor a picit csúszni kezdtek, ezzel a technikával megkapaszkodtak a mamájuk szőrében.

Hirdetés