MEGOSZTÁS
Minden kezdet nehéz…

2015 október végét írjuk. Bálint szépen cseperedik, imádja az új ovit, imádja az új apukáját- illetve ő az én apukám – ahogy ő mondja. Szeretjük az új albérletünket. Tényleg már csak egy dolog hiányzik. A kistesó. Bálint is egyre gyakrabban kérdezi, mikor lesz kistestvér a családban. Ez a hét most erről szól.

Hirdetés

Több, mint egy éve nem jön a tesó. Túl két sikertelen inszemináción, belevágtunk a lombikprogramba. A dolog egyre sürgetőbbé vált, hiszen az elmúlt fél évben az endometriózisom ugrásszerűen elburjánzott.

Az október kecsegtetően indult, hiszen a vérzésem indulásakor helyet kaptunk a lombik programra.

“Nagyon félek tőle, mert valahol érzem, hogy talán az utolsó esélyünk egy közös babára és a testvérre.”

A hét folyamán megkaptam a szurijaimat. Ez lelkileg nagyon megviselt. Félek a tűtől és az inszemináció alatti 6 napi szurkálódástól is kikészültem. Most ugyanígy a saját hasamba kell hormoninjekciókat adnom- de persze nem napi egyet, hanem sok esetben kettőt- sőt előfordult, hogy 4-et is. Mellé persze a férjemmel együtt maréknyi antibiotikumot szedünk, hogy minden tökéletes legyen.

Mivel dolgozom, sok esetben a munkahelyi wc-n oldom meg a szúrásokat. Tiszta zugdrogosnak képzelem már magam. Utána pedig jön a hányinger, szédülés.

Egy hét alatt ennyi szurit nyomtam magamba!

Egy hét elteltével a hasamon már nincsen ép felület. Már járás közben is fáj a hasam, hiszen húzódnak a szúrásnyomok. De kibírom, hiszen ettől lesz majd sok sok petesejtem.

Azonban az első ultrahangos ellenőrzés során jön a döbbenet. Az endometrióziom már a petefészkembe is behúzódott, ráadásul szinte naponta növekszik. A jó hír, hogy 7 petesejtem növekszik.

Két nap önkínzás után ismét ultrahang. Hasonlóan az inszeminációhoz, nem úgy reagálok a töménytelen hormonmennyiségre, mint ahogy kellene. Már akkora a hormonszintem, hogy szabályos terhestüneteim vannak, mellé pedig olyan hangulatingadozásaim, hogy magamat is nehéz elviselni.

6 napja tartott a tortúra, mikor ismét ellenőrzésre mentem. A méhnyálkahártyám szépen vastagodik, de a petesejtjeim nem nőnek megfelelően. Így megszületett a döntés. Két nap múlva leszívják őket. Ha minden jól megy két – nagyon jó esetben- talán három petesejtet tudnak használni.

Itt most beszéltem is az orvossal, hogy ha lehet több embriót ültessenek be. Hiszen tartok attól, hogy hiába szeretnénk nagy családot. Most vagy soha alapon indulunk neki ennek a dolognak.

Kezdtem fellélegezni, hiszen egy csöpp altatással végre búcsút mondhatok az első szakasznak, vége a szuriknak, és jöhet a második futam, a rettegés, hogy megtapadjon. Azonban lelomboztak. A hasi injekciókat folytatnom kell a beágyazódás végéig, tehát ha minden jól megy, még két hétig csinálnom kell- és úgy érzem abba belepusztulok. Ráadásul, azt hiszem ezt a tortúrát még egyszer nem leszek képes végigcsinálni, ha nem sikerül.

Bár a szülés után is így gondoljuk és pár nap után újra készen állnánk egy szülésre.

Szóval holnap indulunk a petesejt leszívásra. A következő heti blogban talán már eredményeket is tudok írni.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..