Gyermekeinket számtalan módon motiválhatjuk, vagy éppen dorgálhatjuk meg szóban. Leggyakrabban mégis azokat a mondatokat használjuk, melyeket még szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk. Ennek oka a magunkkal vitt szülői mintában keresendő. Felnőttként sok hasonló vagy épp ugyanolyan eltanult, átélt nevelési módszert alkalmazunk, mint elődeink. Természetesen mindenki emlékszik olyan nevelési módszerre gyermekkorából, amit szülőként már úgy gondol, másként szeretne csinálni.

Hirdetés

A világ változik, minden generáció más, máshogy kell a mai kor gyermekeit nevelni, mégis ezek a klasszikus szülői mondatok megmaradnak. S nem csak ezek, hanem az ezekkel összhangban álló hangsúlyok is. Emlékeztek még arra, milyen hangsúllyal figyelmeztettek arra, hogy csendben kell játszani? Vagy ha valami olyat kellett megenni, ami nem volt a fogunkra való? Esetleg elfelejtettél megköszönni valakinek valamit? 

Ez is érdekelhet!

Íme, néhány klasszikus szülői mondat, ami a legtöbb család mindennapi kommunikációjában megjelenik:

  • Nem hallottam, köszöntél?
  • Háromig számolok! 1,2…
  • A sárgarépát is meg kell enni, attól tanulsz meg fütyülni!
  • Ha nem eszel rendesen, pici maradsz!
  • Nem kell a héja? Pedig abban van a vitamin!
  • A Mikulás/Jézuska/Nyuszi már itt járkál a kertek alatt, figyeli kik a jó gyerekek!
  • Az orrodat ne a pulóverbe töröld!
  • Köhögéskor/tüsszentéskor tedd a kezed a szád elé!
  • Ne igyál annyit, mert béka nő a hasadba!
  • De ez legyen az utolsó…!

A ti családotokban mik hangzanak el? Valóban lehet velük motiválni evésre, köszönésre, vagy akár csendesebb játékra?

Hirdetés