Keserves sírás töri meg a csöndet a kórház folyosóján – egy anyuka érkezett a karjában két
hónapos forma babájával. Az anya csapzott, ruhája elhasználódott, de tiszta. Szeme vörös a
sírástól, remeg az idegességtől, és zihál, hiszen rohant.
A csöppség továbbra is sír, szerencséjükre más nem várakozik, így rögtön ők kerülnek
sorra. A kicsi napok óta rosszul van, nem eszik, folyadékot is alig lehet belediktálni – tudják
meg az orvosok az anyától. Kérik az irataikat, azonban azok a nagy sietségben otthon
maradtak.
Az anya kétségbeesetten sírni kezd, amikor kiderül, hogy a papírok nélkül el sem láthatják a
gyermekét. Látván, hogy az asszony az idegösszeomlás szélén áll, az ügyeletes orvos
megkönyörül rajtuk. Felveszi az osztályára a kicsit, infúziót adnak neki és benn tartják
megfigyelésre.

Hirdetés

Az anyuka – látszólag – nehéz szívvel, de ott hagyja gyermekét. Muszáj mennie, mondja. Otthon még 3 gyermek várja, akiket el kell látnia. Majd eljön a másnap reggel, de az anya nem jelentkezik. Aztán a délután, de még akkor sem tér vissza. Ez pedig így megy napról napra – soha többé nem jelenik meg a kórházban. Az interneten terjedő videókból tudhatjuk, hogy a fentihez hasonló esetek sajnos elég gyakoriak a kárpátaljai kórházakban. Több olyan csecsemő- és gyermekosztály van, ahol 15-20 kisbaba “lakik”, mert anya vagy apa ott hagyta. Az ok, hogy a szülők miért tesznek ilyet, nem ismert – így az erről való véleményformálástól most tartózkodnék, mert nem tudhatjuk, hogy milyen mentális betegség, családi vagy anyagi helyzet áll a háttérben.

Az elhagyott gyerekek között vannak kisebb-nagyobb betegségekkel küzdők és
egészségesek is. Ám az utóbbiak is a kórházban maradnak, hiszen a szüleik nem mondtak
le róluk (ha megtennék, elesnének a gyerekek után járó szociális támogatástól), így a kicsik
nem adhatóak örökbe. Ezek a gyerekek láthatatlanok a rendszer számára, mert sokszor
még a nevüket sem tudják az orvosok, nővérek, így akár évekre is a kórházban
maradhatnak. Pedig mennyien várnak csecsemőre vagy pár hónapos babára! Mennyivel másabb lenne a csöppségek élete, ha családokhoz kerülhetnének! Először is, kezelni tudnák a
betegségüket. Rettentően szomorú, de a kórházaknak a legtöbb esetben nincsen anyagi
forrása a szükséges gyógyszerekre, sem elegendő tápszerre, popsitörlőre, pelenkára – vagy
játékra, ami az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen.
A kórházban hagyott picikkel csak napi két órában tudnak foglalkozni, ezért a kicsik
naphosszat azt várják – keservesen sírva a kis rácsos ágyukban -, hogy valaki végre,
VÉGRE felvegye és átölelje, megsimogassa őket…

Forrás: Shutterstock

Hirdetés