A kommunikáció az egyik mozgatórugója a kapcsolatainknak. Legyen szó párkapcsolatról vagy a gyerekeinkkel valóról, viszont az nem mindegy hogy milyen hangnemben és stílusban tesszük ezt. Az asszertív kommunikáció formával, sokkal egyszerűbbé és stresszmentessé tehetjük a társalgást és természetesen a sok értelmetlen veszekedéstől megkímélhetjük egymást. 

Először is nézzük mi is az az asszertivitás: Az asszertív ember se nem alkalmazkodó, se nem agresszív, ez annál sokkal több. Sokkal inkább önazonos, együttműködő kommunikációt kezdeményez és más az életfelfogása. Kiáll önmagáért, megosztja a problémáját, vagy kívánságát, de ezt nem sértés vagy támadás útján teszi. Mások meghallgatásában, és odafigyelésében specialista. Pórbálja megérteni a másikat, és törekszik arra, hogy az ő szemszögéből is megnézze az adott helyzetet. Próbál olyan megoldást találni, ami mind a két fél számára megfelelő. Ezen felül képes befelé figyelni, saját belső rezdüléseit érzékelni. Bátran megosztja az örömét, bánatát és érzéseit. Önazonos. Tudja, a céljait, vágyait, igényeit és ezekből táplálkozik nap, mint nap. Emiatt jó kapcsolatban van önmagával és jól érzi magát a bőrében, ami kihat a másokkal való viszonyára is. A kapcsolatai nem felszínesek, hanem őszinték, mélyek és igazabbak.

Amíg az asszertív őszintén, nyugodt hangon elmondja, az igényeit, kéréseit, vágyait stb, addig az alkalmazkodó ember sok feszültséget folyt magába és az agresszív ember sok feszültséget gerjeszt magában és másokban, amikor is ez a bomba egyszer kirobban, és ezekből a bomba robbanásokból alakulnak kis a konfliktusok és olykor a heves veszekedések és ajtó csapkodások. Viszont az asszertív kevesebbet alkalmazkodik, ezáltal nincs, benne annyi feszültség ezáltal kevesebbszer tör ki belőlük a kényszer, hogy követelőzzön, vagyis agresszíven viselkedjen.

Nézzük ezt a gyakorlatban:

1. A 4 éves kislány zsírkrétával telefirkálta a tapétát. Amikor ezt az anyukája meglátta, ordibált vele, elfenekelte és elvette tőle a zsírkrétát. Akkor per pillanat megijedt a kislány, de később az anyukája rúzsát vette eszközként és a fürdőszobai csempéket kezdte velük kifesteni. Amikor ezt szintén meglátta az anyuka, vett egy mély levegőt és így szólt hozzá: Nagyon felbosszant, amikor azt látom, hogy összefirkáltad a csempéket. Rengeteg munkába kerül lemosni őket, hogy újra tiszták legyenek. – a kislány reakcióján teljesen meglepődött az anyuka, amikor is fogott egy törlőrongyot, és tisztogatni kezdte a csempéket.

2. A feleség fáradtan és feszülten így szól este a férjéhez, aki munka után a netet bújja:

a, Reggel elvittem a gyereket iskolába, utána mostam, főztem, takarítottam, vasaltam, most már te is felemelhetnéd a segged. Te vagy a legérzéketlenebb ember a világon! Sosem figyelsz a másikra? –A nő segítséget kér a férjétől, de közben elhordja mindennek, ezért biztos lehet benne, hogy a férje még azért sem fog segíteni neki. Mivel megbántottnak érzi magát, ezért inkább visszaszólni van kedve, vagy ellenáll, vagy duzzogva engedelmeskedik. Ezek hosszútávon mind kapcsolat gyilkos mondatok és tettek.

b, A feleség mondhatja azt is: Reggel elvittem a gyereket iskolába, utána mostam, főztem, takarítottam, vasaltam. Most már nagyon szeretnék leülni és pihenni egy kicsit, mert úgy érzem, hogy mozdulni sem tudok. Elmosogatnál? – Ha így kéri a férjét, nagyobb az esély arra, hogy a férj jobb érzésekkel segít neki.

Lezárásképp, még annyit tennék hozzá, hogy ha felbosszantanak, s mielőtt válaszolnánk, vegyünk egy mély levegőt, közben csukjuk be szemünket, és amikor kinyitjuk, sokkal nyugodtabbnak érezzük magunkat, s máris másképpen válaszolunk.

Előző cikkA legelső császármetszések története
Következő cikkA feleségem nem dolgozik