Az én történetem 8 éve kezdődött, amikor a kisfiam beköltözött a pocakomba.

Hirdetés
  1. április 17-re voltam kiírva, de Marci nagyon jól érezte magát odabenn. 20-án kiderült, hogy annyira már nem is jó, mert a magzatvíz nem volt tiszta. A fogadott orvosom, akinek az nap magánrendelése volt,azt mondta ma este szülünk. Húúúúú,vérnyomás fel és persze pont akkor kellett a nővérnek jönni mérni, amikor a legnagyobb zizzben voltam. Na akkor, mivel 150/90-et mért azonnal beküldtek a szülőszobába. Ez délelőtt 11-kor volt. Este 11-ig (akkor lett vége a rendelésnek) nem történt semmi. Tv-t néztem, sétáltam és majd meg haltam éhen. Amikor az orvos megjött burkot repesztett. Igazából még akkor sem éreztem semmit. Aztán kaptam oxitocint,a mi kicsit begyorsította a folyamatot. De nem eléggé. Nem tágultam, Marcinak pedig esze ágában sem volt lejjebb jönni.

A doki császár mellett döntött, így 21-én hajnal 4 óra 2 perckor megszületett 3450 grammal és 51 cm-rel az én ma már nagy 7 éves fiam. A köldökzsinór duplán a nyakára volt tekeredve, ezért nem tudott leereszkedni. Kicsit szomorú voltam, hogy nem sikerült természetes úton megszülni a babámat, de gyorsan regenerálódtam, így hamar túljutottam rajta.

Aztán 2012 májusában megcsináltam a következő pozitív tesztet. A Párommal kislányt szerettünk volna és én végig éreztem, hogy bizony picilányt hordok a szívem alatt. Mivel az első baba császáros volt, így azt gondoltam, biztosan Ő is így fog születni. Az orvosom (egy másik) azt mondta: Mónika! Miért akar Maga császárral szülni??? Megpróbáljuk simán, aztán ha mégsem, akkor vágunk csak!! Hát jó! Január 10-re voltam kiírva. 8-án még semmit ne mutatott a ctg, de azért a kiírt időpontra berendelt. A kórházba költözés előtti éjszaka fél 2-kor arra ébredtem, hogy valami fájdogál. Nem voltam biztos benne, hogy ez tényleg az lesz, hiszem Marcinál nem éreztem ilyet. Aztán amikor már 20 percenként jött a dolog, tudtam, hogy itt valami elindult. Nem volt veszélyes, még aludtam is a fájások között. Aztán reggel még a nagy fiamat elvittük a Párommal oviba és fél 8-ra a kórházban voltam 10 perces fájásokkal. Papírok, felvétel, ctg, kb 10-re kerültem a szülőszobába. Apa jött velem, ami nagy meglepi volt, mert előtte nem beszéltük meg, hogy be szeretne jönni. Burokrepesztés, ctg. Mivel a baba teljesen jól volt, így sétálhattam, labdán ültem (ami nagyon jó dolog). Az én pici babám annyira ügyes volt, hogy 13 óra 14 perckor megszületett 4 kg-mal és 53 cm-rel, természetes úton a kiírt időpontra. Mivel elég nagy baba volt, így elég sokat kellett varrni, de ezt leszámítva hatalmas élmény volt. Ha választani lehet, inkább a sima szülés, mint a darabolás. Lilien és Marcell

Lázár Mónika Anyukánk szüléstörténete

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .