L2Sziasztok! Akkor hát én is megosztom veletek a történetünket
A párom és én már hét éve voltunk együtt, és pár éve jegyesek voltunk, amikor a családban több baba is született. Addig úgy gondoltuk, hogy még várunk, gyűjtünk lakásra, esküvőre, kocsira, szóval mindenfélére és aztán vágunk bele a babaprojektbe. Igen ám, csak a gyűjtögetés nem ment túl gyorsan és mi a sok édes baba láttán vérszemet kaptunk. Annyira biztattak, hogy már éppen ideje volna nekünk is bevállalni egy csöppséget és szerintük jó szülők lennénk, az anyagiak meg nem olyan fontosak, hogy megfordult velünk a világ és egy két hónap alatt úgy döntöttünk, hogy akkor vágjunk bele, mennyire igazuk van, csak telik az idő, és a legfontosabbat halasztgatjuk… próbálkozzunk, aztán lehet, hogy nem sikerül elsőre, de belevágtunk… 2013 októberében volt a nagy esemény, én már másnap teszteltem volna, de hát minek :D… teltek múltak a napok, minden fájást, viszketést, apró pöttyöt magamon a terhességnek akartam betudni, de azért igyekeztem nyugodt maradni. Szedtem terhesvitamint, hogy biztos, minden rendben menjen… teszteltem, és bizony negatívat mutatott… teszteltem másnap is, az is… akkor olvastam pár nap múlva, hogy sokan jártak úgy, hogy túl korán dobták ki a tesztet… Gyorsan kikerestem a szemetesből és bizony halványan, de ott volt a második csík mindkettőn… Megint teszteltem és akkor már hamar, egyértelműen kiszíneződött a második csík is még nem mertem beleélni magam, de persze, repestem a boldogságtól! Decemberben mentünk nőgyógyászhoz és ott bizony már nem volt „menekvés”, ott volt a kis csöppünk. Még sose voltam annyira boldog! Augusztus másodikára lettem kiírva. Szoros volt az idő, de sikerült lakást vennünk (egy kis hitellel megtoldva), elrendezkednünk, és amit a legjobban élveztem, előkészítettük a babánk szobáját.

Hirdetés

L4Minden rendben ment a terhesség alatt. Telt az idő, a csomagunk készen állt (a babáé és az enyém). Volt Holdfogyatkozás, volt hidegfront, melegfront, jégeső, zápor, kánikula, mindnél azt mondták, hogy na majd ez biztos bindítja a szülést, de nem így történt… lépcsőztem is (akarva akaratlanul, mivel a negyediken lakunk), de semmi. Végül be kellett feküdnöm a kórházba, mert eltelt egy hét is és mégse akaródzott előbújni a picikénk. Indított szülés lett, két nap is tettek hüvelyérlelő tablettát, kétóránként nst-re kötöttek, mikor lassan elkezdődtek a jóslófájások. Ez egy szombati (9-ei) nap volt, körülbelül este 5 óra tájékán. Akkor bizony néha nem volt őszinte a mosolyom ))) de tudtam, hogy ez még semmiség lehet, bár első babánkat vártuk. Az aznapi éjszakám egy rémálom volt, 5, majd mikor 3 perces fájásaim voltak, szóltam egy nővérnek, hogy már feküdni se bírok. Éjjel újra nst-re kötöttek, de az nem mutatott fájást, mivel nekem lent fájt, nst meg fentre szokták tenni. Visszaküldtek, hogy pihenjek, ebből még nem lesz szülés… Hát nem aludtam valami jól… Akkorra már eszembe se jutott, hogy mi vár rám, pedig még itthon aggódtam, mert olvastam valahol, hogy az indított szülés jóval fájdalmasabb. Vasárnap este 5-kor a sokadik nst után már nem engedtek vissza a szobámba. HALLELUJA!  Végre a gép is bizonyítja, hogy bizony fájásaim vannak, gondoltam magamban. Történt minden, beöntés, mosdás, ahogy kell…. legalább négy órán keresztül küzdött a csapat, a pici babám és én, doki, bába, nővérek… volt, aki egyik lábamat fogta, másik a tarkómtól emelt, mert már nem volt erőm felemelkedni, a doki a hasamat nyomta, szóval volt ott izgalom. Nem volt fogadott orvosom és egy rezidens doki vezette le a szülést. Én még ilyen lelkiismeretes orvost sosem láttam! Teljesen leizzadt ő is (rólam nem is beszélve ) ). Nem akart sem császárt, sem vákuum-ozást, mert veszélyesnek találta. A picim szívverése kicsit belassult, amikor már a szülőcsatornában volt (nst-re voltam akkor is kötve), így oxigénmaszkot adtak rám. Újra normalizálódott, így küzdöttünk tovább… Iszonyat nehéz szülés volt, arccal felfele jött a világra, ez okozta a hosszas szülést, mivel állítólag ilyen esetben nehezebben tudnak kicsusszanni. 21:08 perckor végre kicsusszant. Gyerekorvos is bent volt, rögtön ellátták, és rám tették. Nagy volt a boldogság, végre találkoztunk. Akkor egy kicsit elvették, lemérték, átvizsgálták, felöltöztették és visszahozták, mellre tettük. Rögtön cumizott a drágám, hál’Istennek még a kórházban beindult a tejcsim. Éjfélre végeztek rajtam ( két pici repedésem volt és gátmetszést is végzett a doki, amiket összevarrt). Majd kitoltak minket édesapához. A szava is elakadt, mondanom se kell…

L3Felállni is alig bírtam a tolószékből, nagyon elgyengültem. Azt mondták, hogy pihenjek, elviszik a picimet és reggel hétkor visszahozzák. Nem örültem neki és utólag bánom is, de tudom, hogy egyáltalán nem tudtam volna rá figyelni a fáradtság miatt… éjjel egykor babasírást hallottam. Átvonszoltam magam a csecsemő részre, hogy megnézzem, hogy az én picim hiányol talán? Ő békésen szuszogott és aludt (abban a nagy zajban) a kis helyén, és bár örültem is ennek, de kicsit elszomorított, hogy nem hiányol )) biztos, ő is nagyon elfáradt. Reggel hét előtt megébredtem, addig úgy aludtam, hogy bomba is robbanhatott volna mellettem, akkor se keltem volna fel. Végre behozták a picimet és ő, mint mindig, csak csendben, kis okosan szemlélődött onnan kis se adtam a kezemből, csak, mikor vérvételre vagy koponya uh-ra vitték és nem mehettem vele. Bár nagyon nehéz szülés volt és nagy küzdelem árán jött a világra, de egy percig se gondoltam, hogy soha többet még egy szülést, a világ legcsodásabb dolga egy kisbaba születése! Azóta 10 hónapos, vidám kis napocska Írnám, hogy tökéletes kis srác, de nem akarok bunkóskodni. Nekünk az, minden esetre! Köszönöm, hogy megoszthattam veletek a történetünket, Mindenkinek egészséges, vidám babázást kívánok. Sok türelmet és vigyázzatok rájuk nagyon, ők a legnagyobb értékek.
3550 grammal és 58 centivel született.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..