Egyre jobban tombol a korona vírus járvány, mindenki feszült , fél és ideges, az emberek féltik a munkájukat, az életüket.

Ez alól én sem vagyok kivétel, egyedüli kereső lettem a családban, a vírus egyik pillanatról a másikra bombázta szét az életünket. Próbálok helytállni, két munka, két gyerek… Hatalmas stressz. Én szeretem a munkám, mindegyiket,nem vagyok elégedetlen vagy zsörtölődő típus, igyekszem mindenhol a maximumot nyújtani,de amit ma átéltem , borzasztó volt.Előbb kap állást egy csini baba, mint egy anya

Minden rendben haladt a nap folyamán, semmi különleges nem történt, addig a pillanatig amíg a telefonom meg nem csörrent, a munkahelyemről kerestek,a vezetőm érdeklődött mikor érek vissza, ekkor még semmi bajt nem sejtettem. Aztán amikor megérkeztem , várt rám a legnagyobb főnök, nem értettem a helyzetet, hiszen a munkámra nagy figyelmet fordítok. Az első találkozásom volt vele, bízom benne hogy az utolsó is. A stílus amivel az adott problémát megközelítette rengeteg kívánnivalót hagyott maga után, se szó se beszéd ,lopással vádolt. Két gyermek édesanyjaként valószínűleg az utolsó gondolatom , a munkahelyem kockáztatása lenne.

Beosztottként nem lehet túl sok szavam egy magas beosztású vezetővel szemben,bár mindkettőnk útja ugyanonnan indult és ugyanott ids fog véget érni, mégsem kaptam egy kevés tiszteletet sem. Láttam az embert, csak az emberséget nem.