MarcsiSziasztok,én is szeretném elmesélni a mi kis történetünket. 2012 februárjában arra a döntésre jutottunk apával,hogy 4év után végre szeretnénk kisbabát vállalni. Március elején már alig vártam,hogy tesztelhessek végre. De sajnos nem úgy sikerült,ahogy mi vártuk. Sajnos negatív lett a teszt. Apa is és én is kicsit elszomorodtunk,de nem adtuk fel,egy hónap elteltével költözködés,hurcolkodás,nem is gondoltam már arra,hogy babát szeretnénk. Nem számoltunk,csak élveztük az együttléteket. Beköltözés után,(jelzem 4.emeletre,lift nélkül,álom volt…:)),a párom megkérdezte,hogy hát nekem nem kellett volna már megjönnie? Hát én teljesen ledöbbentem….a válaszom:de,már kb 2 hete. Ekkor felcsillant apa szeme,egyből ment tesztet venni,hogy de máris azonnal csináljam meg. Mondtam,hogy nem majd holnap. Na hát a reggel is eltelt a készülődéssel,munkába menetellel,délután fél 3kor csináltam meg a tesztet. Nem is reméltem,hogy egyáltalán pozitív lesz,majd egy perc után halványan megjelent a két csík..alig hittem a szememnek,fel sem mertem hívni apát,aki este mikor hazajött,még szusszani sem volt ideje,csak a nyakába ugrottam,és közöltem vele,apuka leszel,babánk lesz. Én mint nagy naív örömkönnyekre számoltam,de nem,csak nagy csend fogadott. lefeküdtünk,egyszer csak apa ráfeküdt a hasamra és csak ennyit mondott: Na kisöreg,úgy néz ki én vagyok az apukád,viselkedj jól odabent smile hangulatjel hát majd elsírtam magam,annyira édes volt. Jöttek sorban a hónapok,gömbölyödött a pocakom,mocorogtunk elég aktívan,sokszor a szemem majd kiugrott egy kér jobbos és balos után,de imádtam. Minden rendben volt velünk,minden értékünk megfelelő volt. 2012 december 17.ére voltam kiírva,az én szülinapom után pontosan egy hónappal. 17én be is mentem,befeküdni,mert semmim sem fájt,semmi jele sem volt annak,hogy ma babázni fogunk. NST-rendben,szíhang-rendben,fájások-sehol. Doktornő nagy sebbel megvizsgál,magzatvízmintát akar venni,erre megrepedt a burok..és csak pislogtam,felfogni sem volt időm hogy szülés lesz ebből még MA!! Nagy nehezen elkezdtem sétálgatni..8óra sehol semmi,9óra még mindíg semmi..10kor bekötötték az oxitocint,de onnan már nem engedtek felkelni(ez volt a legrosszabb) Délután 4kor nekem már marhára fájt,de a doki szerint ez még nem az volt. unsure hangulatjel este 7kor közölték velem: Anyuka ne aggódjon,császározni fogjuk…nem akartam elhinni amit mondd….lázas voltam,kisfiam nyakán egyszer a köldökzsinór..remek,azon aggódtam,csak minden rendben legyen. 19:27 perckor megszületett a mi gyönyörűnk 4kg-mal és 54cm-el. Azóta kis rosszaság lett smile hangulatjel apa anya szemefénye 🙂

Hirdetés

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .