A női mell természetes feladata az anyatej termelése. Az anyai mellben elhelyezkedő sok apró mirigyben termelődik a tej. Ezeket az apró mirigyeket számtalan kis tejcsatorna köti össze, melynek felépítése talán a szőlőfürthöz hasonlítható leginkább. A tejtermelő mirigyek nagyobb tejcsatornákon keresztül csatlakoznak a mellbimbóhoz. A nagyobb tejcsatornák a mellbimbó kimenetele előtt oválisan kitágulnak. Ezek a tejöblök biztosítják, hogy mindig csak annyi tej gyűljön össze itt, amennyi az újszülöttnek egy kortyhoz elegendő. A mirigyeket és a tejcsatornákat apró izomszövethálók kapcsolják össze, melyek összehúzódnak a szoptatás idején, ezzel kipréselve a tejet.

5135A mell formájának stabilitását biztosítja, hogy a mellet feszes kötőszövetcsíkok fonják át, melyek a mirigyeknek, tejcsatornáknak, valamint a köztük elhelyezkedő zsírszöveteknek köszönhetően feszülnek.

A várandósság előtti mell nagysága nincs hatással a tejtermelési képességre, hiszen a terhességi hormonok váltják ki mirigyek és tejcsatornák képződését.

A terhesség hormonális változása a mellben is kelthet feszítő érzést, de ez nem jár különösebb fájdalommal. Megfigyelhetők egyéb változások is, a pigment (melanin) felhalmozódás hatására a mellbimbó sötétebbé válik, és a mell erezete látható lesz a bőrön keresztül is.

A magzat növekedésével, akár már a harmadik hónaptól termelhetnek a mell mirigyei előtejet, de az előtej csepegése inkább a szülés előtti hetekre jellemző. Ha ezt tapasztalja a kismama, mindenképpen pozitív előjelként fogja fel, ne tartson semmilyen rendellenességtől.

Az előtej más összetételű, mint az érett anyatej, mégis a szülés után ez fedezi az újszülött kalóriaszükségletét mindaddig, míg az anyatej termelődése beindul.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .