A hiszikérdés azzal kezdődik, ki mit nevez hisztinek. Egyes családokban a legkisebb ellenállás is hisztinek minősül, míg másokat nem zavar, ha a gyerek üvöltve földhöz vágja magát a kertben. Ezért nem szerencsés általánosságban használni a hiszti szót a gyermek akaratának megnyilvánulására. 
A gyermeki ellenállással minden életkorban találkozunk, de a fejlődéslélektan külön megemlít két nagy korszakot, amikor a legtöbb gyermekre különösen jellemző a dacos viselkedés. Ez a 2 éves kor körüli dackorszak és a serdülőkor. Mindkét életkorra jellemző, hogy nagy fejlődési szakaszok átmeneti állapota. A csecsemőből gyermek, a gyermekből felnőtt lesz.
A hiszti az indulatkezelés zavara, azaz a kicsi nem képes kezelni az indulatait, és amikor dühös lesz, elveszíti az önkontrollt. Ilyenkor gyakorlatilag “nincs magánál”, nem lehet rá észérvekkel hatni, nehéz megnyugtatni, “kilép magából”. Ahogy a gyermek egyre idősebb lesz egyre inkább megtanulja, hogyan kezelje az érzelmeit és egyre hatékonyabban tudja kezelni ezeket az indulat-rohamokat is.

A hisztirohamnak háromféle kiváltó oka lehet:

Hirdetés

1. Haragszik valamilyen külső kiváltó ok miatt: ilyenkor a gyermeket zavarják a saját határai (pl. nem tud valamit elérni, megcsinálni) vagy a korlátok, amiket felállítottál neki (pl. bele kell ülnie a babakocsiba), vagy valamit közölni akar és nem értik meg. Ezek csalódásérzést okoznak benne, amit nem tud feldolgozni, ezért kezd el sírni.

2. Fáradt és emiatt veszti el az önkontrollt (ez nem csak akkor fordulhat elő, amikor a kicsi álmos, hanem akkor is, ha olyan helyen vagytok, ahol túl sok inger éri, pl. bevásárlóközpontban, vendégségben, ahol sok ember veszi körül, ilyenkor az idegrendszere “elfárad”)

3. Valamit akar és, ha nem kapja meg, akkor hisztizni kezd.

Mit tegyünk, hogy abbahagyja a hisztit? 

– Tereljük el a figyelmét valami olyan dologgal, ami érdekelheti, pl. “Nézd, esik a hó” és hasonlók, 

– próbáljuk megnyugtatni, ba tudjuk, hogy fáradt, altassuk el, 

– mellőzzük a “nem” szót, helyette inkább mondjuk nekik azt, hogy “hamarosan” vagy “később”… 

– öleljük meg, szeretgessük meg őket, természetes csak és kizárólag higgadtan, 

– ne veszekedjünk velük, ne társuljunk be hozzájuk a hisztibe, csak nyugodtom, szépen magyarázzuk el nekik a dolgokat, de nem mérges hangon! 

– ha a földhöz veri magát, ne rángassuk karjánál fogva, guggoljunk le hozzá, és mondjuk el neki, hogy miért nem szabad, majd figyelmét elterelve próbáljuk megnyugtatni.

Ezek a tippek általában szoktak segíteni, de ha van olyan gyermek akinél mégsem, annak érdemes felkeresni egy pszichológust tanácsért. 

Hirdetés