MEGOSZTÁS
nagypapa

A nagymamákról sokszor elmondtuk már, mennyire jóleső a segítségük a családban és milyen fontosak lehetnek az unokák számára. A nagypapákról viszont gyakran megfeledkezünk, holott az ő jelenlétük, támogató szeretetük legalább akkora erejű, mint a nagymamáké.

A világháborúk idején rengeteg férfi veszett oda és az anyák többsége egyedül nevelte fel gyermekeit. Ugyanakkor a várható élettartam is különvált az 50-es évektől mindkét nem esetén: a nőknek emelkedett, a férfiaknak csökkent az életkora.

Hirdetés

Így a mai negyvenes generáció, de még a szülővé váló nemzedék is sok esetben nagypapa nélkül nőtt fel. Szerencsére az elmúlt negyed században ez a tendencia már sokat javult, lehetőséget teremtve a férfiaknak a nagypapaság örömére.

Legalábbis elméletben!

A férfiak ma többnyire nem tudnak jelen lenni a családi életben a sok munka miatt.” – nyilatkozta Léder László, pszichológus. – “Már apaként is kiszorulnak a gyereknevelésből, a nagypapák pedig még inkább háttérbe kerülnek. Nyugaton ma reneszánszát éli a háromgenerációs család az életkori határok kitolódásai miatt: a nagyszülőknek nagyobb szerep jut a gyereknevelésben, míg a szülők karrierjüket építgetik. Nálunk viszont a nagyszülők sok esetben még az unokák születésekor is dolgoznak, hogy meg tudjanak élni és hogy a fiatalokat is támogassák anyagilag.

Az apai nagyapák még nehezebb helyzetben vannak: ugyanis ebben a nagyon anya-gyerek központú családtípusban szinte az anya családja kerül előtérbe ezáltal az anyai nagypapa hamarabb be tud kapcsolódni az unokák nevelésébe, mint az apai.

Ha “apa-anya”-centrikus világban élnénk, rögtön megjelenne a gyerekek életében az apai ág is. A gyerekek apaigénye ugyanolyan óriási, mint az anyaigény már születéskor.

Keresik az apák, a nagyapák, összességében a férfiak közelségét, mert olyasmit kaphatnak tolük, amit a család női tagjaitól nem.

Hirdetés