MEGOSZTÁS

Hirdetés

A szülőnek sokszor kevés az ideje és a türelme is. Ez érthető, hiszen egy anya a nevelés mellett dolgozik, vezeti a háztartást, küzd a gondokkal. Azonban jól gondoljuk meg mit mondunk a gyerekünknek. Sokszor egy ideges mondat egy életre is kihathat. Ezért a legnehezebb munka a gyereknevelés.

Te mit mondanál? Megszidnád, vagy egy pozitív gondolattal segítenéd a gyereked?

Kövér vagy. Addig nem veszek neked új ruhát, amíg le nem fogysz.

Vagy:

Menjünk el egyet sétálni vacsora után.

Készítek neked egy salátát.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Úszni tanul a gyerek?

Nem akarom hallgatni, ahogy itt sírsz. Nyomás be a vízbe és ússzál! Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!

Vagy:

Itt leszek melletted.

Meg tudod csinálni. Ha nem ma, akkor majd holnap újra megpróbáljuk.

Meg szeretnéd tanítani, hogy késsel villával egyen?

Úgy eszel, mint egy malac. Látni se bírom, ahogy zabálsz. Undorító vagy.

Vagy:

Minden falat után megpróbálom lerakni a villámat, látod? Szeretném, ha megpróbálnál utánozni engem.

Köszönöm, hogy csukott szájjal rágod meg az ételt.

Ha ügyetlen a gyerek?

Semmit nem bírsz normálisan megcsinálni? Vagy elhagysz valamit vagy rendetlenséget csinálsz magad körül!

Vagy:

Mindenki hibázik néha. Így tanulunk.

Nem olyan nagy dolog ez – csak fogj egy rongyot és takarítsd fel magad után.

Emlékeztek ezekre a mondatokra?

“Már megint kilöttyintetted? Ugye nem mondod komolyan?”

“Hányszor kell még elmondanom, hogy siess már?”

“Minden más gyerek megtanult már biciklizni, most már épp itt lenne az ideje, hogy te is megtanulj.”

Minden egyes negatív megnyilvánulásunkra a gyermek önbizalmát csökkentjük. És igen. Ha azt érzi a gyermek, hogy azt várjuk el tőle, hogy buta, ügyetlen és kevés legyen- mert ezekkel a mondatokkal azt érjük el- akkor meg akar nekünk felelni, és az is lesz.

Én magam is ismerek olyan szülőt, aki folyton azt sulykolja a gyermekébe, hogy kevesebb, mint a többiek, ő gyenge, lassú és szerencsétlenebb. Hiába teszi ezt pusztán szeretből és óvásból. A gyermek már maga is mondja, hogy ő ilyen. Pedig nem lenne az, de már fél attól is, hogy más legyen.

Van egy nagyon finom határ a segítőkész felnőtt iránymutatás és a tekintélyelvű megszégyenítés és lekicsinylés közt (ez utóbbit persze sokszor a jó szándék álarcába bújtatjuk). Hiába a nagy szeretet, ha a gyermek azt érzi, mindegy mit tesz, az nekünk nem felel meg.

Az apró hibákat felejtsük el, hiszen minden gyerek és ember más és más. Hiába vagyunk egy család, hiába belőlünk alakult ki ez a csöppség, attól még egy önálló személyiség. Koncentráljunk azokra a dolgokra, amik tényleg veszélyt jelenthetnek rá. ezek elkerülésére tanítsuk meg.

Ha van olyan tulajdonsága, ami szerintünk rossz, járjunk pozitív példával előtte.

A szégyen eltávolít, a bátorítás összeköt.

Az ítélkezés megbénít, a szenvedély felszabadít.

Az elkeseredettség leblokkol, a türelem győzedelmeskedik.

A kiabálás elnémít, a megbeszélés ajtókat tár ki.

A hibáztatás fájdalmat okoz, a megbocsátás gyógyít.

A lekicsinylés pusztít, a dicséret épít.

Az elutasítás elveszít, a feltétel nélküli szeretet győzedelmeskedik.

Forrás: mindenegybenblog

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..