Nagyjából a várandósság 18. hetétől érzi az Édesanya a magzat mozgását. A negyedik hónaptól már képes az anya kapcsolatot létesíteni a babával, a hasa érintésével.

Sőt, a magzat is keresi az anya társaságát, válaszolhatnak egymásnak.

Különböző kutatások bizonyítják hogy a magzat minden érzékszerve kifejlődik és működik a terhesség második trimeszterére: reagál a hőmérsékletre, a nyomási ingerre, vagy éppen az egyensúlyi ingerekre is. (pl. az anya mozgása, járása)

A hangok érzékeléséről tudjuk hogy, hogy már a három hónapos magzat is elindul a mély hang irányába, ennek valószínűleg a hang által keltett vibráció az oka. Az 5-6 hónapos magzat pedig rugdalózással reagál a hangingerekre. Az anya testén belüli és kívüli hangokat is érzékeli sőt, meg is tudja őket különböztetni egymástól.

Nemcsak az Anya, hanem az Apa hangját is felismerik megszületésük után.

A magzat az ingereket élményként rögzíti és tárolja, és konkrét testi élményként maradnak meg az emlékezetükben.

A magzat minden ingerre figyel, az ismeretlenre úgy reagál, hogy mozdulatlanná válik, szívritmusa lelassul, majd az inger irányába fordul.

Ha ez az inger hosszabban megmarad, a magzat megszokja azt, s összebarátkozik vele. Amikor az anya teszi a kezét a hasára, a baba rugdosni, ficánkolni kezd, de ha apa teszi a hasra a kezét, a mozgás abba marad. Azonban ha elég türelmesen kivár, kitart türelmesen, akkor a magzat megszokja a változást, s újra ficánkolni kezd.