Norina Zsuzsanna

2009. 11. 16 hétfő: ezen a napon szereztem teljes bizonyosságot az állapotomról. Örültem neki, de persze féltem is hiszen ekkor 19 éves voltam, de mivel a párommal szerettünk volna babát így az öröm jobban dominált.

Hirdetés

Szóval 2010. 07. 17-re voltam kiírva.

A nőgyógyász 16-án befektetett a kórházba “túlhordás” címén (pedig akkor még nem is volt az) ez egy pénteki nap volt. /Itt a mérésen 26 kg-mal voltam több mint amivel kezdtem a terhességet./ következő hét kedden kaptam egy fél adag oxitocint.

Ekkor hivatalosan már a 41. hétnél tartottunk. Másnap, szerdán megtörtént az első vizsgálat bentlétem óta. Kiderült 2 ujjnyira kivagyok tágulva. Azt mondták, másnap megrepesztik a burkot. Így is történt.

2010. 07. 22: fél 2-kor megrepesztették a burkot. Nem fájt, de ekkor jöttem rá, hogy a pici lányom helyében én sem akartam volna kijönni:D

Burok repesztés után kimentem a folyosóra. Ott volt anyum és a párom.

Fecóval /párom/ elkezdtünk sétálgatni a folyosón, hamar jöttek a fájások. 6 percesekkel kezdtünk, de azok még gyengék voltak. Fecónak mondtam ez nem is fájás, meg se kottyan:) hát igen ebből volt kb 4 db. utána már jöttek a 3 percesek. Na ekkor már a falnál görnyedtem.

Kintről láttam a dokit és mondtam nem akarok nála szülni ő nagyon bunkó, de mivel nem volt fogadott orvosom ezért 2-kor bekerültem a szülőszobára.

Ott leültem a kék labdára, Fecó mellém egy székre, ekkor már kevesebb mint 1 percesek voltak a fájások. Éreztem hogy nagyon feszül odalent szóltam is, erre azt mondták tartsam vissza.

Kösz – gondoltam. Nos kb fél óra múlva a szülőasztalon feküdtem és nyomtam. Ez már számomra jó volt, hiszen nyomás közben egyáltalán nem fájt. Hozzá teszem egy hang nélkül szültem:) a szülés sokáig tartott mivel a fájások lecsökkentek 2 percesekre. A szülésznő mondta is a dokinak hogy kellene vákuumot használni mert a buksija már bent van a szülőcsatornában, de a doki nemet mondott.

Végére is 18:19 kor megszületett a lányom 3750 grammal és 58 cm-rel és nagyon sok hajjal:)meg is lepődtek hogy az én alacsony termetemhez hogyan fért el ez a nagy baba:)

Apa elment fotózni a kis hercegnőt míg engem a doki összevarrt.

Preizler Viktória fiatal Anyukánk szüléstörténete

 

Itt kezdődött az én kálváriám, mivel nagy baba volt és nehéz szülés “szana-szét” szakadtam, ezért mondták is hogy ne is csodálkozzak ha fáj.
És bizony fájt. Alig tudtam menni, állni, ülni, feküdni. (Hadd mondjam el nem vagyok kényes. Hatalmas pocakkal a kiirt időpont előtti napokban meszelés nyomait takarítottam, teregettem, mostam, főztem.)

2010.07.26: a varratokat kivették és mehettünk haza. Azt hittem ha nem lesznek varratok nem is fog fájni, hát nem így lett. Amíg mások pár napos babáikkal boldogan foglalkoztak addig én nem tudtam megfürdetni, nem tudtam pólya nélkül felvenni.

Depressziós lettem a fáradságtól és fájdalomtól. Két nap után érdekes szagom lett ott lent, amit már mások is éreztek… Anyum azt mondta (náluk laktunk) előfordulhat hogy kicsit erősebb szaga van ennek a vérzésnek. Eltelt egy hét a szülés óta. Már nagyon erős szagom volt.

Anyum egyszer meg is kérdezte hogy ne haragudjak meg de rendesen megfürdök? Elszégyelltem magam, hát kínos is volt miután a válaszom igen volt azt kérdezte hogy nem gennyes-e a vérzés? Mondtam nem (édesanyám egészségügyben dolgozik), de beültette a bogarat a fülembe. Elmentem tusolni és felnyúltam nem feljebb van-e valami ilyesmi és ekkor éreztem van ott valami…

Nagyon megijedtem szóltam anyumnak, aki mondta próbáljam kiszedni. Hát sikerült. Na vajon mit húztam ki? Egy gennyedző orvosi tampont amit szülés után tett fel a doki amíg össze varrt. Nos öltözés és irány vissza kórház ahol szültem. Vizsgálat alatt derült az is ki, hogy a “kedves” dr úr a gátmetszésnél rossz helyen vágott és a hüvelyem mellé csinált még egy lyukat…

A lényeg, hogy ha később derül ki pl 2 nappal a dolog, akkor szoptatós anyukaként vérmérgezésbe meghaltam volna én is és a lányom is:( Mindezek után újra kellett kezdenem mindent, a depresszióm miatt nem tudtam rendesen foglalkozni a lányommal és hónapokba telt mire lábra tudtam állni lelkileg…

Most pedig van egy 1,5 éves gyönyörű kislányom akit Norina Zsuzsannának hívnak:)

És most már boldogok és erős család vagyunk:)

Preizler Viktória fiatal Anyukánk szüléstörténete

Hirdetés

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .