MEGOSZTÁS

Az ünnepek és a Szilveszter miatt majd 3 hétig nem voltam analízisen. Persze otthon próbáltam Bálinttal beszélgetni, de csak rövid időkre sikerült.
Végre újra mehettem rendesen a kapcsolatanalízis keretein belül.

Hirdetés

Miután megbeszéltük, hogyan telt az elmúlt 3 hét, mentem a Kicsimhez. Már messziről láttam a méhem és azt, hogy Bálint a kis pofiját nyomja a méhem falához belülről. Mintha egy lufi belsejében lett volna. Ekkor puszikat dobált nekem. Nagyon megható jelenet volt, hogy éreztem ennyire hiányzom neki.

Mikor beértem hozzám szaladt és átkarolta a lábamat. Hihetetlen nagynak láttam őt. Legalább 3 éves forma volt már. Ezzel azt szerette volna mutatni, hogy mekkorát nőtt odabent.

Majd jöttek szinte rögtön a kérdések. A Fiam szinte minden órán érdeklődött valami után. Állandóan mesélni kellett neki a környező világról, a dolgokról, ami körülvesz minket.
Most is így tettem. Hisz megkérdezte. Mi van itt kint?
Persze gondolom már érdekelte a kint lét, hisz egyre kisebb lett a hely odabent. Valahol biztos érezte, hogy nem maradhat ott örökké.

Ismét képeket vetítettem neki a családról. Itt mindenkinek puszit dobott a Fiam. Ez nagyon érdekes volt, hogy ennyire puszilkodós. (Bár így utólag, hihetetlen volt látni, hogy 6 hónapos korától – már születése után – tudta mi az puszit adni. És rendszeresen adott is. Ha szóltál, hogy kérek puszit, jött és bekapta az orrodat, de olyan finoman. Sokszor pedig, ha felkéredzkedett az ölünkbe, akkor magától is jött a puszi adás.)

Ezután a bemutatás után ismét játszottunk. Építőkockázott, teljesen egyedül. Amikor segíteni szerettem volna, akkor nem engedte. Egyszerűen ő akarta produkálni magát. Csak ültem ott és néztem, ahogy játszik. Majd a következő pillanatban egy kis műanyag motorral rohangált a Kincsem. Közben nagyokat kacarászott.

Én elszontyolodtam, hogy már ennyire önálló, de az analízist vezető megnyugtatott, hogy a kimaradt idő miatt a Fiam önállóbb lett, ezt szeretné bemutatni, hogy mennyit tanult ezalatt a 3 hét alatt. Igazából még meg sem született, mégis úgy éreztem, hogy az én kicsi Fiam máris önálló. Azért jó érzés is volt. (A születése után rögtön elvolt egyedül is. Ha csak a függönnyel beszélgetett 4 naposan otthon, azt is egyedül csinálta, volt, hogy fél óráig is.)

A játékok után az ölembe ült és cumizott. Láttam, hogy nagyon fáradt. Próbáltam elaltatni, ezért kaptam egy nagy puszit.
Lassan elaludt a karomban, jó sok puszit adtam még neki és eljöttem.

Kicsit fájó szívvel mentem haza. Bár a Világ legbüszkébb anyukájaként.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..