Borzasztó dolgokat kellett kiállniuk a gyerekeknek a múltban, a mai nevelési módszerekhez viszonyítva meg különösen.

Hirdetés

Manapság a gyerekeket körülrajongják szüleik, rengeteg játékot kapnak, ők a család szeme fénye. Nem volt ez azonban mindig így. Korábban gyakran verték a gyerekeket nevelési célzattal, sőt az sem volt ritka, hogy az asztal lábához kötötték őket. Ha pedig bölcsőhalált haltak, a testüket egyszerűen kitették az utcára.

A mai szemmel nézve borzasztó dolgokat kellett kiállniuk a gyerekeknek a középkortól a felvilágosodás koráig.

El sem temették a gyerekeket

A középkorban az orvostudomány fejletlensége, és rossz higiénés körülmények miatt a csecsemő- és gyermekhalandóság az egekben volt. A gyerekek sokszor a pár hónapos kort sem érték meg. Nyugat-Európában a kicsik 25 százaléka meghalt egyéves kora előtt. Éppen ezért előfordult, hogy

a többgyermekes családokban két kicsi is ugyanazt a nevet kapta, hiszen az egyik várhatóan úgyis meghal.A kis holttestet pedig általában el sem temették, csak egyszerűen kitették az utcára.

Koraszülöttként világra jönni – inkubátorok és kórházak híján – szinte egyenlő volt a biztos halállal. A túl korán érkezett babákat általában hagyták meghalni. Azok a kicsik pedig szerencsésnek mondhatták magukat, akiket frissen megölt állatok belsőségei közé tettek melegedni, s így nem fagyott halálra, mint magukra hagyott kis sorstársaik.

A babák tisztán tartása sem volt természetes dolog a középkorban. A mindennapos babafürdetés csupán az 1500-as évek végén terjedt el, és a szakkönyvek is csak az 1700-as, 1800-as évektől ajánlották.

Fullasztó pólya és kábítószer

Ha a gyerekek életben maradtak, akkor sem a legjobb sors várt rájuk. Szüleik nyugalma érdekében ugyanis a csecsemőket nagyon szoros pólyába tették, amiben még a végtagjaikat sem tudták mozgatni, és gyakran levegőt is alig kaptak. Sőt különböző bódító hatású szereket, altató orvosságokat, mákteát is itattak velük, nehogy sírással zavarják a felnőtteket.

Akkor sem jártak jobban, amikor kilenc hónapos korukban kikerültek a szoros pólyából. Ekkor ugyanis szörnyű eszközzel tanították járni őket. Volt olyan járószerkezet, aminek ülőrészén tüskék voltak, hogy a fáradtan lehuppanó gyerek ismét felpattanjon és tovább járjon.

Mindennapos volt a verés

A gyerekeket kis felnőttekként kezelték, éppen ezért tökéletességre nevelték őket. A nevelés legjobb eszközének pedig a verést tartották. A “szíjat hasítok a hátadból” ma már csupán fenyegetőzés. Akkoriban azonban még szó szerint értették.

Felvilágosodás korától javult a gyerekek helyzete

A humanista elvek megjelenésével a gyerekek dolga is könnyebb lett kicsit. Az emberek tisztelni kezdték a gyerekkort. Divattá vált a kicsikkel való nyilvános megjelenés és törődés. A felnőttek szeretetteljeseb viselkedésében az is szerepet játszott, hogy a 17. században kialakult a gyermekgyógyászat, és csökkent a gyermekhalandóság. Ezáltal a szülők is jobban kezdtek kötődni a csecsemőikhez.

A megváltozott közfelfogás miatt egyre több gyereket járattak iskolába is. A testi fenyítés módszere viszont az iskolában és otthon is megmaradt.

Gödörben, vagy széklábhoz kötve

Az 1900-as években a középkori kegyetlenség már nem volt jellemző. A gyereknevelésben azonban továbbra is mai szemmel nézve megdöbbentő módszereket alkalmaztak.

A csecsemőket bölcsőben tartották, és csak a szoptatás illetve a tisztálkodás idejére vették ki őket. Ha sírtak, az édesanya lábbal vagy madzaggal ringatta a bölcsőt. Amikor a bölcsőt kinőtték, mentek az anyjukkal együtt a földekre. Míg a felnőttek dolgoztak,

a gyerekeket vagy földbe ásott gödörbe tették, vagy leborították egy kassal, hogy ne tudjanak elmászni.

Az is előfordult, hogy a lakásban puha ronggyal az asztal vagy szék lábához kötötték a mászni tudó kicsiket, így viszonylag egy helyben tudták tartani őket. Játékaik sem voltak, legfeljebb csutkababával vagy csörgővel játszottak. Cipőt pedig csak télen kaptak.

A múlt században jellemző gyereknevelési szokások ma már szinte sokkolóan hatnak ránk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy akkoriban rendszerint mindkét szülő hajnaltól estig dolgozott. Nem volt sem bébiszitterük, sem óvoda, a kicsik felügyeletét ezért úgy oldották meg, ahogy tudták.

Forrás https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/verve-es-szekhez-kotve-neveltek-a-gyerekeket-az-elmult-szazadokban/

Hirdetés