A napokban megtörtént az óvodai beiratkozás. A szülő nehéz helyzetben van. Szeretne minél többet megtudni az adott óvodákról, hogy jól tudjon dönteni. Azonban sok dolog már akkor derül ki, amikor a csemete már bejár.

A gyermekben örökre nyomot hagyhatnak ezek a „jó” pedagógusok.

A rém nénik maradnak.

Nem felejtem el azt a fiatal nőt, aki elverte a kezemet az óvodában, aki a sarokba állított ok nélkül. Anyukám kedves, aranyos nénire emlékszik vissza. Én ezekre a történetekre. Pedig ennél vannak rosszabbak is. Álljon itt pár rémmese, a mai Budapestről.
A sztorik első kézből valók, és annak rendje-módja szerint sértik a gyerekek jogait.


A gyereknek kuss a neve – avagy  „Dugulj el, fiam!”

„Azt hittem, rosszul látok – meséli Klári anyukája –, amikor az óvó néni büszkén mutatta a jókora, jellel ellátott parafa dugókat, melyek azt a célt szolgálják, hogy a gyereknek bedugják a száját, ha túl sokat beszél! Ez volt az utolsó csepp a pohárban – szedtük a sátorfánkat és jöttünk is el onnét!” – Itt valóban az óvoda váltás a megoldás. Az óvónők egyéb, apró gonoszkodásai kivédhetetlenek, ám egy ekkora pedagógiai malőrért már kirúgás dukálna.

A két óvónő azonban tovább mérgezi a gyermeklelkeket. Klári viszont azóta már másik óvodába jár.


Mennyit tudhat egy kiscsoportos szeptemberben?

Barátnőm új óvodába vitte két fiát. Rafi most kiscsoportos, éppen csak 3 éves. Már régóta bilibe pisil, de a délutáni alvásnál még néha történik baleset. Az óvodában ilyenkor  nem hogy nem segítik a kicsit, de még büntetés is jár érte! A 3 éves, hulla álmos Rafitól azt várják, hogy egyedül öltözzön át – holott ezt egy kiscsoportosnak nem kell még tudnia.  A pisis holmit a szekrény tetejére teszik és megjegyzéseket tesznek. Ezzel egyáltalán nem segítik a kicsit, ugye?

Marci, egy másik óvodás fiúcska annyira rettegett, hogy a délutáni alvás során bepisil, hogy mesterségesen, mindenféle technikákkal tartotta ébren magát. Rettegett attól, hogy ha elalszik, akkor megszégyenítik. Vajon ez az óvónénik célja? Nem a békésen pihenő, saját tempójában fejlődő, egészséges gyerekek nevelése?

Kajaanomáliák

Súlyosan törvénysértő, egészségre káros történetek, erős idegzetűeknek. Igen, ez létezik. Igen, van erre törvény. És igen – valóban nem tartják be!

Allergiás gyerekkel allergént etetni. Ocsmány? Az. Éheztetni? Nem túl szép. Barátnőm gyerekei laktózérzékenyek, így tejtermékmentes ételeket kell enniük. Az óvoda vezetésével megegyeztek, hogy – mivel nincs az étlapon laktózmentes étel – külön visznek be nekik olyan ételeket reggelire és uzsonnára, amit megehetnek. Az anyuka gondosan összeállított reggelijét azonban a gyerekek nem kapták meg, mert „mit szólnak a többiek, hogy ők másmilyet kapnak”? Azzal nem foglalkoztak az óvónők, hogy az allergiás gyereknek napjában többször kell tolerálnia ezt a másságot, hogy ők éhesek maradnak a szülő gondoskodása ellenére. Az anyuka az ombudsmanhoz fordult. A válasz érkezik…


Harapófogóval kitépett nyelvecskék

A horrorkaland egyelőre utolsó állomása az a néni, aki egy harapófogóval a köténye zsebében járt. A harapófogóval fenyegette a nyelvet öltögetőket, a harapdálókat, a hajcibálókat.

A kilátásba helyezett bünti minden esetben a tárgykörbe tartozó testrész harapófogóval történő megcsonkítása volt. Szerencsére ebben az esetben a szülők közbeléptek…

Az óvodákban hasonló horrormesék sorozata zajlik minden nap. Nem kell hagynunk, hogy ezek a pedagógiai antitálentumok tönkretegyék gyerekünk lelkét. Szerencsére többségben vannak a kedves, gyermekszerető óvónők. A vezetők pedig bátran válogathatnak a túlkínálatból egy másik, megfelelő mentális és empatikus nívón működő kollégát.

Író: Gáspár Katalin – Forrás: Harmonet

Következő cikkElekes Tímea Izabella: A szeretet

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .