Mindannyian ismerjük azt, mikor gyermekünk pont azt teszi, amit nem szabad. Kicsiként a törékeny és veszélyes dolgokat fogdossák, kis kamaszként állandóan duzzognak, nem akarnak elpakolni maguk után. Ez nekünk csalódást okozhat.

Hirdetés

Mikor már a kisebb büntetések sem érnek semmit, úgy érezzük, nincs más mód, növelni kell ezeknek a mértékét és a hosszát. Hisz az első alkalommal csak megtagadjuk az édességet, századjára már úgy érezzük, soha többé nem kap a gyerek, hátha tanul belőle.

rosszalkodás

Nagyon fontos tudni azonban, hogy a büntetés a „bűnnel” álljon egyenes arányban, ne pedig a haragunkkal – vagy épp a tehetetlenségünkkel. Tehát súlyos büntetést nem adunk a gyermeknek egy csekély hibáért. Ha ezt tesszük, a gyermek nem fogja érteni a fegyelmezési rendszert.

Amikor tehetjük, akkor kapcsoljuk össze a helytelen viselkedést a büntetéssel. Tehát ha pl. a gyermek direkt eltöri a barátja játékát, akkor cserébe fel kell ajánlania egyet a sajátjából. Ha elveszi a testvére édességét, akkor a sajátjából kell adnia, hogy kiengesztelje a másikat.

Következetesség

rosszalkodásLegyünk következetesek. A gyermek ebből fog tanulni és így látja, hogy nincsenek kibúvók. A párunkkal is fektessük le még egymás között a gyermekre vonatkozó nevelési és fegyelmezési szabályokat, mert nem jó, ha a gyermek azt érzi, anya ezt nem engedi, de apához megyek, mert ő meg fogja engedni.

Természetesen minden eset más és más. Nagyban függ a környezettől, a gyermek épp aktuális lelkiállapotától, és a szituációtól is. Sokszor pedig azért kell enyhítenünk a szabályokon, mert a gyermekünk viselkedését épp egy társa provokálása váltotta ki. Azonban a legtöbbször a következetesség a legcélravezetőbb.

Ne érezzük saját sikertelenségünknek, ha gyermekünk a büntetés után rögtön rosszalkodni kezd megint. Ha ezt érezzük, gyorsan változtatunk a módszereinken és a gyermek, csak a mi következetlenségünket látja. Így könnyen túljár majd az eszünkön legközelebb.

Adjunk időt a fegyelmezési technikáinknak. A jutalmazás és büntetés jól működő módszer, de idő kell neki. Érdemes 2-3 hetet kitartani egy adott stratégiát, mielőtt másra váltunk.

A szándék nem minden

rosszalkodásA tettek mögött meghúzódó szándék fontosabb, mint az eredménye. Kevésbé bűn tehát, ha a gyermek véletlenül kiborítja a cukrot (ha ez bűn egyáltalán), mint az, ha csak egy kanállal ugyan, de szándékosan szórja a földre azt. Azonban mindkét esetben szinte ösztönből büntetünk. Fontos, hogy előbb gondoljuk át a szituációt, hogy mik a gyermek viselkedésének motívumai. Érdeklődjünk, hogy ő hogyan érzékeli saját magatartását, mielőtt eldöntjük a válaszlépést.

Tanácsok és tippek

  • Készíts listát – Írd le magadnak, milyen büntetést szabunk ki a rossz viselkedésért. Ezt tudassuk a gyermekkel is (pl. a testvér megütése, az 10 perccel korábbi esti ágybamenést jelent).
  • Tanuljunk másoktól – Mindenkinek van egy jól bevált trükkje. Ha meghallgatunk másokat, tudunk mérlegelni, hogy mi mit fogunk használni. Hisz mi ismerjük a saját gyermekünket. Attól azonban, hogy a gyerekeink mások, még beválhat más anyuka módszere is.
  • Hallgassuk meg a gyermeket is – Mindig adjunk lehetőséget, hogy elmondja a gyermek mi történt, és mit gondol a történtekről. Várjuk meg a magyarázatát minden esetben, akkor is, ha mi nem értünk vele egyet.
  • Ellenőrzés – Ha lejárt a büntetés, beszélgessünk egy a gyermekünkkel. Nézzük meg, hogy a gyermek tudja, ennek az incidensnek már vége van. Ne tartsunk haragot soha. Állítsuk helyre a pozitív légkört. Erre a legjobb egy puszi vagy egy ölelés.
Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..