Nos én 2010 október 6.-ára voltam kiírva gondoltuk is hogy ünnepi baba lesz.

Hirdetés

Nem érkezett meg a várt időben így járnom kellett minden nap ctg-re. 9-én reggel szintén bent ültem a vizsgálaton mikor az ügyeletes szülésznő mondta nekem hogy szerinte ma még találkozunk. Én még semmit nem éreztem. Megvizsgált, 1 centire voltam kitágulva. Nem nagyon akart hazaengedni de én mondtam hogy mindenképp hazamennék legalább a dolgaimért, stb.

Hazamentem, hívtam párom aki elvileg este 10-ig kellett volna dolgozzon, hogy készül valami állítólag, de szerintem nyugodtan maradjon a melóhelyén nem lesz itt még semmi. Elaludtam, aztán du. 1 óra körül arra keltem hogy párom hazaért. Megijedt hogy lemarad, mert apás szülésre készültünk.

Du. 4 körül kezdődtek fájásaim, de nagyon gyengék voltak. Mértük az időt, 20 percenként jöttek. Párom hívta a mentőket de én még mindig úgy éreztem hogy ez csak vaklárma. Mi a 16. kerületben laktunk, előtte meg Csepelen és én még a Dél Pestibe jártam, így ott is szerettem volna szülni. A mentőben viszont közölték velem, hogy ők kötelesek a körzeti kórházba vinni, ott megvizsgál az orvos aztán ha még nem állok úgy hogy szüljek, akkor átvisznek ahova szeretném.

Elvittek Kistarcsára ott megvizsgált az orvos még mindig egy centire voltam kitágulva. Eléggé lenéző volt velem mikor mondtam hogy nincs fogadott orvosom, de mégis mennék másik kórházba, de mivel nem volt egészségügyi akadálya így elengedett. Este 7 óra körül értünk át a másik kórházba. Itt egy nagyon kedves szülésznő volt. Segítőkész volt nagyon. 9 körül indultak be igazán a fájásaim, akkor már nagyon rosszul voltam. Szerintem végig sírtam úgy fájt. Burkot kellett repeszteni.

Fájdalomcsillapítót nem kaptam, csak összehúzódást segítő injekciót. Kicsit tompult tőle a fájdalom de azért így is nagyon éreztem. Szerencsére párom ott volt mellettem, csak a gátmetszés táján ment ki, mert már nem bírta a vért. A doktor csak a végén jött be kicsit rásegíteni.

Végül hajnali 1 óra 35 perckor megszületett az én drágám 4200 grammal és 52 centivel. Amint megláttam rögtön elmúlt minden fájdalmam. Nekem még nem adták a kezembe csak páromnak. Összevarrtak, babámat elvitték az osztályra, engem is a kórterembe pihenni. Aztán reggel foghattam először a kezembe a babámat. Nekem nagyon pozitív volt az egész. Kedvesek és segítőkészek voltak a csecsemősök is, így ha újra babám lesz, szeretnék majd megint ott szülni. Köszönöm hogy leírhattam a történetemet.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..