eperke3
  1. december 24-én reggel bebizonyosodott amit már sejtettem, babát várunk. Felhőtlenül boldog voltam, a kis halvány csíkos tesztemtől.

Augusztus 20-ára voltam kiírva, reméltem is hogy aznap születik, de nem így lett. A védőnőnk augusztus 18-at írt a kiskönyvbe, így onnantól mindennap járnom kellett CTG-re. De én már 16-án éreztem, hogy valami nincs rendben, olyan volt mintha szivárogna a magzatvizem, amivel be is mentem a kórházba többször is, de hülyének néztek, azt hitték bepisiltem.

Hirdetés

Augusztus 21-én vasárnap reggel gyönyörű idő volt, szintén a kórházba mentünk ctg-re. Megvizsgált a doktornő és mondta, hogy bő 2 ujjnyi a méhszáj, vagy megszülök ma vagy nem. (Hát ez nekem nagyon tetszett, mintha lenne más választásom. Vagy igen vagy nem.:-) Na, hazaküldtek mi meg a családdal elmentünk strandolni. (Nem viccelek :)) Én szépen pihentem a lepedőn, mindenki más úszkált. A biztonsági őr meg is jegyezte, hogy nehogy itt megszüljek mikorra vagyok kiírva? Én meg nyugodtan mondtam neki hogy csütörtökre is meg szombatra is

Ő meg megnyugodott hogy az csak a jövő héten lesz. Hát felvilágosítottam hogy most csütörtökön vagy szombaton kellett volna szülnöm 🙂 Be is pánikolt, sokat járkált körülöttem, de én nagyon jól éreztem magam. Utána még ott a strandon összefutottunk egy ismerőssel aki meg jegyezte hogy eléggé el van torzulva az arcom meg lent van a hasam én szülni fogok én meg kinevettem.

Szépen hazamentünk, este 10 fele lefeküdtem a párom mellé erre jött egy fájás én meg felnyögtem. A párom kipattant az ágyból, hogy szülünk én meg megnyugtattam hogy feküdjön csak le biztos nem fogunk szülni, mert én aludni fogok. Na hát nem aludtam mert szép rendezett 8 perces fájásaim voltak.

Anyukám meghallotta a nyögéseimet és jött ő is hogy kapjam magam mert irány a kórház én szülni fogok. Na őt már nem lehetett lerázni, kaptam magam és mentünk Leértünk a ház elé a párom felhívta a mentőket hogy jöjjenek mert szülni fogok. Eltelt vagy 2-3 fájás még a hangját se hallottuk a mentőnek hát visszahívtuk őket hogy mi a helyzet én már össze voltam görnyedve mikor jött egy fájás.

Ők erre közölték hogy mivel első gyerek kiküldenek egy orvost és majd megvizsgál, de még csak most fognak neki szólni. Hát én már kicsit ingerülten mondtam hogy itt a járdán vagy egy kocsi tetején akar vizsgálgatni?? Na mondtuk akkor ne jöjjenek megyünk taxival. A taxi 10 perc alatt ott volt és nagyon hamar fel is értünk a kórházba. Ott azt mondták méhszájilag semmi változás ctg meg nem mutat folyamatos erős fájást, de nem tetszik nekik a szívhang felvették az adatokat, irány a szülőszoba.

Ez olyan éjfél tájt lehetett. Otthagytak a párommal, anyukámat hazaküldték. Szorítottam a kezét ha jött a fájás ő meg csak nyugtatott simogatott. Többször az infarktus jött ránk mikor elmozdult a bébikénk és nem mutatott a ctg szívhangot.

A szülésznő mondta hogy reggel 7-kor váltás majd akkor meglátjuk mi lesz. Reggel 7-kor elkezdték előkészíteni a kis karszalagot meg még nem tudom miket ott a babarészen. 8 előtt bejött a másik szülésznő, sosem felejtem el, felült az ágy szélére és azt mondta nekem mindig szólni fog éppen mi történik és 8-kor jön egy doki burkot repesztünk. Gyors telefonálgatások hogy pár órán belül baba lesz. Elmentem az előkészítőbe a dokival meg a szülésznővel. A doki látta rajtam hogy félek, mindent úgy csinált hogy ne lássam és nevettetett. Aztán megjegyezte hogy nagyon nehéz volt kirepeszteni a burkot valószínű már szivárgott valahol a magzatvizem, valószínű felül… 

Visszamentünk a szülőszobába megint ctg. A szülésznő rábeszélt az EDA-ra ugyanis már 2 napja nem aludtam azt mondta nem szeretné ha úgy kifáradnék hogy ne tudjak nyomni. Megkaptam a próba adagot, rá 10 percre az egészet és a szülésznő kiment de még visszaszólt hogy nyugalom itt délután 2-3-ig biztos nem lesz baba, erre én viccesen megjegyeztem hogy én megbeszéltem a kisfiammal nekem ma 11-re ki fog bújni. Becsukta az ajtót erre éreztem hogy nyomnom kell és a pici fiam csúszik lefelé.

Mondtam a páromnak hogy szaladj valakiért vagy te vezeted le a szülést mert a fiad elindult kifelé. Pont jött be a doktornő akinek mondtam hogy tolófájásokat érzek aki kiröhögött ugyanis az egész szülés alatt mosolyogtam és egy hangom se volt. Azt mondta nekem megvizsgál hogy megnyugtasson. Sosem felejtem el felkiáltott “Úristen itt a feje.. Kati (a szülésznő) vagy valaki gyertek gyorsan mert szülünk!” Erre a szülésznő rohan : “Ne hülyésedj itt még 3-4 óra van a szülésig…” “Persze csak én itt tartom vissza a fejét, mert jön mint a versenyautó.” Na onnantól pikk-pakk összerakták az ágyat a párom a fejemnél állt és tartottam a nyakam.

Végre nyomhattam én meg vettem a levegőt és nyomtam. 3-4 nyomás és már kint is volt. Az utolsó nyomás előtt hallottam hogy felnyög a pici fiam és benéztem a lábam közé és láttam a nagy fekete haját, ez akkora erőt adott hogy mindent beleadtam. 2011. augusztus 22-én 11:10-kor megszületett az első gyermekünk Balázs András Aladár. A párom elvágta a köldökzsinórt és elszaladtak vele a csecsemősök amíg engem varrtak. 3300g, 52cm. Az én legdrágább kincsem. Azóta is megszépíti a napjainkat. Nála nagyobb öröm nincs. Annyira jó szülésem volt, hogy bármikor újra átélném és szeretném is. Szerelmes lettem a kisfiamba első látásra. És a páromba is újra beleszerettem 100%-osan helyt állt mellettem és erőt adott.

eperke1

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..