MEGOSZTÁS

Anyukák, Kisbabások, Figyeljetek, csak pár perc, de talán hasznos és tanulságos információk lehetnek a írásomban.
Osszátok, minél több emberhez jusson el, ha csak azért, hogy Te tanulj belőle már elértem a célomat, de őszintén remélem, hogy olvassa valaki olyan majd, aki tud valami okosat mondani, ebben a reménytelen és elkeserítő helyzetben!

Először is bemutatkoznék…Koncsik Brigi vagyok, két gyönyörű, egészségesnek mondott gyermek anyukája, aki egészen ebben a tudatban volt 2015. Február 28-ig, mikor is rádöbbentem, hogy szörnyű a kiszolgáltatottság, ami jellemzi az egészségügyet, így maradtam egy gyönyörű egészséges gyerkőc édesanyja…

2014. Október 28. Ez a nap a második legboldogabb nap az életemben, akkor még fogalmam sem volt, hogy 4 hónap jut Nekünk, ebből a kis csodából, a kislányomból: Norinából.

Reggel 8:55h császármetszéssel, 2820 grammal, 50 cm-rel, 9/10-es Apgar teszttel megszületett a mi kis gyönyörű kislányunk: Norina Lotti.
Boldogság, megkönnyebbülés. Szépen teltek a napok, már November 1.-én haza is mehetünk, olyan boldogok voltunk az apukájával, hogy azt le sem lehet írni, szavak nem voltak rá…

Elkezdődött a szokásos 6 hétig tartó folyamatos védőnői felügyelet, folyamatos ellenőrzések, súlymérés, védőoltások, ezt mindenki tudja akinek pici babája van, hogy erről szól nagyon sok hét, kihangsúlyoznám, a gyermekem teljesen egészségesen született, mindenki mindig meg volt elégedve a fejlődésével! Menni kell, hát menni kell, mi mindig ott voltunk. Nyitott volt a kutacs, gondoltuk kukucskáljunk be, ultrahang, mégis belelátunk a kicsikénkbe, menjünk, csináljuk. Abonyba voltunk, a Dr. Nő rendkívül kedves, aranyos volt és megnézte a kis Norcsikámat, kutacs ultrahang, a kis testét, belső szerveit, csípő….minden jó, nyugodjon meg Anyuka, minden rendben a kicsivel, már húzza ülésbe fel magát, minden rendben!

Hirdetés

Teltek a napok, hízogattunk, növögettünk, mosolyogtunk, gőgicséltünk már próbálkoztunk az átfordulással, egy csoda volt minden perc, állandóan mosolygott, akárkivel találkoztunk az utcán, csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy rendkívül nyugodt, szép, kiegyensúlyozott baba, én pedig annyira büszkén toltam a babakocsijába, imádtam azt az időszakot.

2014. Február. 28. Életem eddigi legborzalmasabb napja, azóta is várom, hogy felébredjek ebből a rémálomból, de sajnos rá kell jönnöm, hogy ez maga a valóság, a kegyetlen valóság!

Reggel felébredtünk 5:45h körül, ilyenkor mindig eltelik egy óra mire eszünk, szóval a szokásos peluscsere, mosolygás, forgolódás, játék, súlymérés zajlik, semmi szokatlan nem történik, semmi!
6:45h leteszem Norcsit az ágyra, míg kimegyek forralni vizet, főzőlap, pillanatok alatt felmelegszik, a kicsi sírdogál, de hát kézből lett letéve, természetes, tudja, hogy mindjárt eszünk, én kétszer ki-be jövök a szobából, szólok neki, nyugtatom, mindjárt jön anya egy picike kis türelem drágám”
6:50 vissza érek a szobába, már nem sír, csak furcsán veszi a levegőt….azonnal felvettem és éreztem, hogy teljesen elernyedtek az izmai, szinte lóg a kezeim közt, és nyögve veszi a levegőt. Van egy nagy fiam, gyermekes anyukaként tudom, hogy ez nem játék, tudtam itt nincs mese, mentő, de azonnal! Első lépés, gyerekorvos, nem tudtam elérni, mentő!
6:51h Felhívom a 104-et, elmesélem mi történt, mire közli a hölgy, hogy vigyem be a gyereket a kórházba, szinte könyörögtem, hogy küldjön egy orvost, mentővel, mert nincs jól a kislányom. Nagy küzdés árán, sikerült elérnem, hogy úgy tegyük le a telefont, hogy jó, mennek nemsokára…
7:08 Megérkezett a mentő,(tőlünk kb 300m a mentőállomás) ami nem is olyan mentő, hanem szállítóautó! Orvos nélkül! Tehát csengettek, kinyitom, bejön a sofőr, és az ápoló! Aki ránézett a gyerekemre, látta baj van, menjünk a sürgősségire. El is indulunk, szépen, lassan, szinte városnézés” tempóban, mikor is feleszmélek, hogy bakker, hát lámpánál állunk vagy kereszteződésben, és állunk, a gyerek a kezemben meg nem kap levegőt!!! Szóltam is azonnal, hogy azért induljunk már ugyan el, mert itt fullad a gyerek a kezemben! Ekkor az ápoló szólt előre, hogy kapcsoljon már szirénát a sofőr és tényleg ne várjunk már meg mindenkit, mert ez egy sürgős eset!!! Szuper, hogy felismerte, miután szóltam!
7:20 körül megérkeztünk a kórházba, sürgősségi osztály, ahol a folyosón kellett várakozni, míg az ápoló megbeszélte a nagy kabátban levő Dr. Nővel mi is történt. Pár perc, bemehettünk….mint említettem az ügyeletes Dr. Nő nagy kabátban, ránézett a kicsire, Ő megy, majd mindjárt jönnek….oxigén maszkot fogtam a kicsikémre, egy pillanatra jobban lett, megszorította az ujjamat, kinyitotta egészen a szemecskéit…semmiféle vizsgálat nem történt…vártunk, vártunk és vártunk mire esetleg felkerülhetünk az intenzív osztályra, de csak nem jött senki…a kicsi nyögve vette a levegőt, ereje nem volt, a szeme félig csukva…eltelt jó sok idő, több mint fél óra, talán 40-45 perc is, mire eszméltek ott is, és mi szaladtunk a kis tündéremmel fel az intenzívre….
8:15 végre az intenzíven vagyunk, itt már jó kezekben vagyunk, reméltem, aggódtam, sírtam, teljes bizonytalanságban, be nem lehet menni, ez intenzív osztály. Bár megemlíteném, hogy ebben a körházban nincsen intenzíves gyermekorvos, mert minek?! Szó szerint nincs!!!
Kijött egy Dr. Nő és elmondta, hogy a kislányom életveszélyes állapotban van, de fogalmuk sincs mi történt vagy mi lehet a gond. Értesítették a debreceni klinikát, átkerülünk oda…el is indultak, próbáljak megnyugodni.
Megjött a Főorvos is, behívott és elmondta,hogy a kis tüdeje megtelt folyadékkal, szívják neki. Kis szívzörejjel. Ő bizony a hirtelen csecsemőhalálra gondol, vagy pedig még agyhártyagyulladás, hihetetlen mondtam is, mert a széklet, vizelet, vérkép rendben, nincs kiugróan magas fehérvérsejt sem, láztalan…nem is értettem az egészet. Pillanatnyilag jobban van, megnézhettem szigorúan egy percre. De bármikor rosszabbodhat, de mindent megtesznek.Lélegeztették itt már ambu ballonnal, vízhajtót kapott, mindenféle gyógyszereket mert már láza is volt.
11:10h megérkeztek a mentősök, áthelyezték a drágámat a szállító ágyra, ekkor teljesen összeomlott a keringése, leállt a kis szíve és sajnos nem sikerült sehogyan sem megmenteni….11:52h kor, sajnos örökre elment a kis szerelmem. Jó sokáig ott ültem vele bent és csak sírtam, simogattam és nem hittem el, ez nem velünk történik, ez egy álom és mindjárt felébredek, meglátom magam mellett az ágyon és végre átölelem….de sajnos ez még mindig a valóság!
Kihangsúlyoznám, ezeket a fent megemlített betegségeket ill diagnózisokat mert jön a fordulat!
Hétfőn megérkeztünk a patológiára, ahol közölték velünk, hogy a kicsikémnek genetikailag vele született szívbetegsége volt, szív nagyobbodás, majd a három tasakos aortabillentyűből, vele születetten is csak kettő volt. Külön kiemelte több ott dolgozó, hogy észre lehet venni, ha így van ultrahangon már, sőt, tovább megyek már mikor a pocakomban volt is, nem hogy észre lehet, észre kell!!! Engem terhességem alatt 3 különböző ember is ultrahangozott, ilyet senki nem látott.
Szóval ott tart az ügy, hogy megállapítottak egy hypertrophias cardiomyopathya betegséget.
Tehát a halál oka, szívelégtelenség!

A kisfiam azóta átesett egy komplett szívultrahangon, negatív minden!
Én is elmegyek. A kislányom apukája is.

Mivel az előzményeket olvasta mindenki, semmi előjele nem volt, ha tehetitek, már újszülött korban csináljátok…vigyétek el a picit, megér ennyit, mert 5h alatt véget érhet egy élet…
Bár tudtam volna erről, én jelentkeztem volna vele elsőnek egy teljes szívultrahangra, de nem tehetem meg már, Ti viszont még igen!!!

Sosem feledünk Drága Kislányom! Szeretünk nagyon-nagyon!
Anya&Apa

10428113_869521356422654_1630467607683136993_n

 

Facebook oldal: Brigi Koncsik

Hirdetés

14 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Istenem, szörnyű lehetett az a napod. :'( El sem tudjuk képzelni milye. 🙁 Drága pici nyugodj békében.:'( Nektek pedig kitartást!!!

  2. Eszméletlen ez a Magyar egészségügy!! Még most is a sírás keringet nekem
    is van 3 gyermekem 6,3, évesek és egy 7 hónapos babám akiket nagyon szeretek és ezek után minden egyes napot át. fogok értékelni velük isten nincs mert ha lenne akkor ezt nem engedné meg hogy még történjen az ilyen tragédia el veszteni egy gyereket… felfoghatatlan teljes szívből küldöm sajnálatom és őszinte részvétemet

  3. Szívszorító… sírok :((.
    2 lányka anyukája vagyok… nem tudok “okosat” írni.
    Sok erőt, és egészséget kívánok caládodnak!!!

  4. Istenem…
    olvasni is nagyon nehéz volt….
    Szívből sajnálom a Veletek történteket!!
    Kitartást és sok erőt Kívánok!!!

  5. Nagyon sajnalom ami veled tortent nekem is van egy 9 honapos lanyom de ha valami lenne vele en fel dolgozni n tudnam az biztos meg egyszer nagyon sajnalom es egyutt erzek veled

  6. Borzasztó is lehet átélni egy ilyet. Ez a mai orvostudomány. Nem nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy jobban utánanézzenek minden rendben van-e még az anyaméhben. Ha látták volna akkor a bajt, akkor fel lehetett volna készülni a dolgokra, esetleg meg lehetett volna műteni időben a kicsikét, ha még visszafordítható lett volna a dolog.
    Tényleg őszinte együttérzés és részvét a családnak. Én is csatlakozom az előttem szólóhoz: nyugodjon békében a kis csöppség: Norina. Az angyalok vigyázzanak Rád odafent.

  7. Kedves Brigi! Őszinte részvétem a gyermeked miatt. Az én kislányom 10 héttel ezelőtt halt meg, 2 éves múlt. Noncompact cardiomiopáthiában szenvedett ő is. Nála 6 hetesen, véletlenül és az utolsó pillanatban derült ki a betegsége. Azóta megjártuk mi is a saját kálváriánkat. Nagyjából tudom, hogy min mehetsz keresztül, ha szükséged van egy hallgatótársra, sorstársra, bátran keress meg! Sok erőt kívánok nektek!

  8. Szívet tépően szomorú történet 🙁 Hatalmas lelkierő kellett ennek a megosztásához, és könnyek nélkül valóban nem lehet elolvasni… Őszinte részvétem és millió kitartást a szülőknek!

  9. Őszinte részvétem,és minden elismerésem hogy ezt a szőrnyűséget ennyi lélekijelenléttel túl tudtad élni 🙁 2 hónapos pici lányom van,és a nap minden percébe ettöl rettegek hisz soha nem lehet tudni 🙁 🙁 🙁 ´´Én belepusztulnák az tutiiii!!!!!Gyönyörü pici lány volt :(, ez borzasztó felfoghatatlan….. sok erőt és kitartást!Ezután biztos hogy elviszem a pici lányom kivizsgáltatni!!!!Kösziiii

  10. A szívem összeszorul, és sírok,még belegondolni is félelmetes.Nem értem hogy az ultrahangos orvos ezt hogy nem vette észre.Nagyon sajnálom a családot,fogadják őszinte részvétem.Nyugodjon békében a kis drága csöppség.

  11. A szívem összeszorul és sírok,még belegondolni is félelmetes.Nagyon sajnálom a családot,fogadják őszinte részvétem.Nyugodjon békében a kis drága csöpség.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..