A 7 hetes embrió mérete: hossza kb. 10 mm

A terhesség 7. hetében csodás változások történnek benned. Kisbabánkról is sok mindent olvashatunk ezen a héten. Már akkora, mint egy rizsszem. (Ezt persze ismét, mint mindig leméred ujjaid között. 🙂  Belső szervei fejlődnek, szemei már a fej elülső részére vándorolnak, és persze már rugdos is, hisz hihetetlen nagy tere van, de azért ezt még nem érzed.

A terhesség jeleit már ténylegesen tapasztalod magadon, akár jók, akár rosszak legyenek is. Elindult a hormonháztartásod változása, ezért sokan szembesülünk új dolgokkal. Van aki egyik reggel belenéz a tükörbe és az újdonsült pattanásaitól azt hiszi egy kamasz néz vissza rá. A jobbik eset ennek ellentéte, hihetetlen széppé válik a bőr. A haj nem zsírosodik többet, és láthatóan nőni kezd. Ha ezt tapasztalod nagyon szerencsés vagy, de sajnos amint megszületik a baba visszanyered „régi” formád. 🙁

Ebben az időben, már a halálos fáradsághoz kezdesz hozzászokni. Egyre nehezebbnek érzed a lábaid, ezét ha teheted feküdj le és a lábaidat támaszd alá. Ha teheted sétálj sokat.

Terhességi vizsgálatok a 7. héten:

Amennyiben még nem került sor rá, hüvelyi ultrahang segítségével az orvos megállapítja a terhességet és meggyőződik arról, hogy a megtermékenyített petesejt a megfelelő helyen ágyazódott be.

Egyes orvosok már ezen a héten adnak beutalót a következő vizsgálatokra: laborvizsgálatok és vércsoport-ellenanyag vizsgálat, általános belgyógyászati vizsgálat, amelyet a háziorvos végez, fogászati szűrés, valamint EKG vizsgálat.

Ezen a héten én még mindig a gyorséttermekkel küzdöttem. Persze csak a vacsorám volt ilyen. Napközben próbáltam az émelygés mellett valami hasznosat is enni. Még mindig sokszor képtelenségnek hittem, hogy él bennem valaki. Azonban, ha kételkedtem csak megnéztem a Pici Bogyót az uh képen. Majd elindultak a jó kis vizsgálatok, amikkel kínoztak a 9 hónap alatt. Szóval azért már az ember emiatt is felfogja a dolgokat.

Az SZTK-ba kaptam beutalót vérvételekre, de a rendszer gyorsasága miatt az első kimerítő vérvételt kb. háromszori sorban állás és szúrással sikerült elérni. A papírokkal mindenki tologatott egyik helyről a másikra. Többször futottam bele abba a kérdésbe, hogy miért téptem kismamáknak szóló sorszámot? Talán mert terhes vagyok, bár még nem látszik. Futottam a köröket, mellette a munkahelyemen egyre feszültebb volt a helyzet, de ott még nem akartam elmondani áldott állapotomat. Csak bíztam benne, hogy nem veszik észre, hogy már nem járok ki a dohányzóba és nem iszom kávét sem. Hát, ez feltűnt. 

A hét leglényegesebb része számomra az első védőnői látogatás volt, és az, hogy megkaptam a „csodakönyvet”. Az amúgy kiskönyvnek nevezett valamit, amiben már szintén benne volt, hogy kismama a hetedik hétben. Elsőre azonban csalódás volt a könyvecske. Hisz láttam már mások kiskönyvét és tudtam vagy egy édes kisfiú vagy egy édes kislány fog rám mosolyogni róla. Nem ez történt, egy jellegtelen fehér könyvet kaptam. 🙁 30 évvel ezelőtt ez még olyan volt, mint a régi személyi igazolvány. Kemény barna borító. Még a mérete is egyezett. Most bíztam benne, hogy valami szépet kapok. A védőnő azonban felvilágosított, mikor látta a csalódásomat, hogy ezt most vezették be (na tessék) és nem engedik a támogatókat reklámozni, így snassz marad az eleje.

Azért jó híreket is kaptam.

Említettem már, hogy a vérnyomásom világ életemben mérhetetlen volt. Vérnyomásom anno a műtéteim előtt is a legnagyobb stresszben is alig érték el a 90/60-at. Ezért volt a sok kávé azelőtt, „bűnös életemben”.:( Most azonban mindent leraktam. A védőnő tulajdonképpen nem tudta megmérni a vérnyomásom, mondta, hogy írjunk a könyvbe 80/50-et, nem ennyi, mert nem tudtam megmérni. És csodálkozott azon, hogy egyáltalán talpon vagyok. Így jött a következő tanács. Mivel a gyorsétel mellé a másik kívánásom a kóla volt (persze mértékkel, napi 1-2 pohár), ezért engedélyezte ennek további fogyasztását, hogy egyáltalán életben maradjak.

Persze a környezetem kedvesebb tagjai még a 9. hónapban is szidtak emiatt és hallgattam eleget, hogy majd nem fogunk aludni, mert hiperaktív lesz a gyerek. Hiperaktív gyerek meg szerintem nincs, maximum figyelem hiányos, aki a folytonos működésével a mamára szeretné felhívni a figyelmét.

Szóval a kóla maradt. Jól is esett. A baba sem szólt, hogy nem kér. Nem voltam tőle éber, nem voltam örökmozgó. Sőt a lázongó gyomromnak még jót is tett. A Babám ma is a nyugalom szigete az orvosok szerint is (de erről majd a születés után).

Úgyhogy ne vonj meg magadtól semmit, csak tudj mértéket tartani. (Persze a káros dolgokat most nem említem, mert pl. az alkohol nem említhető ezzel egy lapon). Valamiért szükséged van rá, de erről már volt szó.