MEGOSZTÁS

A 22. héten otthon voltam így ott kellett felvennem a kapcsolatot a babámmal. Mikor mentem hozzá nagyon nagynak láttam a méhem. A Fiam már bentről hívott. Ismét a nyakamba ugrott és hozzám bújt. Ez leírhatatlan érzés, hisz még csak a pocakban van.
Nem voltam azonban biztos benne, hogy sikerült tényleg a találkozás, ezért megkértem, hogy ha itt van velem, akkor rúgjon egy nagyot a pocakomba. Ezt meg is tette, még láttam is ahogy mozdul a hasam.
Itt ekkor csak elmeséltem neki, mi történt velem az elmúlt időben, ezalatt Bálint pedig nevetgélt (ezt imádja a mai napig is, egy mosolygós Tündér).

Hirdetés

Majd megpuszilgattam.
Sokáig nem voltam vele, mert azért így nem az igazi, nem tudtam úgy átérezni a dolgot. Kell hozzá a segítség…

A következő alkalommal már végre újra mehettem az analízisre. A doktor meg is jegyezte, hogy nagyon sokat nőtt a pocak mióta nem látott, pedig csak egy hét maradt ki.

Minél gyorsabban menni szerettem volna a Babámhoz. Mialatt elképzeltem a méhemet, már éreztem, hogy a Fiam majd kirúgja az oldalam. Majd ismét ölbe jött. Így megszeretgettem, megpuszilgattam. Most nagyon nagynak láttam a Fiam is. Azt mutatta nekem már milyen nagy, mennyit nőtt.

Most először mondta nekem, hogy szeret, úgy magától. Hihetetlen volt.

Majd játszani szeretett volna.
Ekkor már éreztem, hogy a részem, tudtam nagyon jól érzi magát odabent.
Bálint ekkor megmutatta milyen ügyes és ugrálni kezdett, mintha egy trambulinon ugrált volna ezt láttam, eközben éreztem is a pocakomban mindezt.

Sajnos az egy óra nagyon gyorsan eltelt, mintha elrepült volna és lassan búcsúznom kellett. Ekkor éreztem, hogy a Fiam szomorú. A szívem szakadt meg, hogy ott kell hagyjam, akkor is ha tudtam nem hagyom el.

Viszont mikor mentem kifelé, vissza a „külvilágba”, akkor már integetett nekem, tehát tudtam, nem olyan mély ez a szomorúság.
Megígértette velem, hogy este majd játszunk rúgisat. Ő rúg egyet én visszanyomom a pocakom és így tovább.

A végén az analízis vezető mondta, hogy ez csodálatos, milyen mély kötelék van köztünk. Ezért most már elég heti egy óra is. Hisz kialakult a Fiamban egy anyakép és van bizalma felém. Nagyon jó érzés volt ezt hallani, most már csak abban bíztam, ha itt az idő ki is akar majd jönni közénk.

Azonban biztosított arról a vezető, hogy ezt meg fogom majd a Picivel beszélni…

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..