Már egy ideje egyedül vagyok, van 2 gyerekem. Tök jól elvagyunk, de azért ismerkedek. Most pár napja volt egy randim. Igazából jól sikerül, nálam kötöttünk ki. Nagyon jól éreztem magam vele, de valami mégis hiányzik belőle. Lehet, majd kialakul, de nem igazán mozgat meg bennem (még) semmit. Nem beszéltük meg, hogy mi lesz. Ő nagyon akarja velem, én mondtam, hogy hagyom alakulni a dolgot. Pedig emberileg nagyon ott van és tényleg egy igazi főnyeremény lenne, de mint pasi nem is az én világom, meg nem érzek semmit. Ami megfogott benne, az a viselkedése, az érettsége, meg maga a jelleme.
Viszont van egy másik srác, aki nagyon bejön, mint pasi. Nagyon vonzódunk egymáshoz. Ő közel se olyan nyugodt természetű és „normális”. Viszont ott kezdek érezni valamit. Bár nagyon messze lakik és szerintem annyira nincs jövője. De jobban vonzódom hozzá.
Nem akarom egyiket se megbántani, de igazából nem tudom, mit tegyek. Adnák magamnak időt, hogy kialakuljon. De ezt mégis, hogy mondjam nekik. Meg ez, hogy jönne már ki, hogy mindkettővel találkozok párhuzamosan, de meg akarom őket ismerni jobban. És utána alakul szerintem.
A gyerekek miatt nem sokat tudunk találkozni, mert ritkán vannak apánál. És csak akkor vagyok hajlandó velük tallálzkoni ha nincsenek a gyerekek….szóval elég sok időbe telne, mire oda jutok, hogy igen most már tudom.
Ti mit csinálnátok?

Hirdetés
Hirdetés