MEGOSZTÁS

Sziasztok. Szeretném veletek megosztani az én Kisfiam születésének történetét.

Hirdetés

Március 11-én, a kiirt dátum előtt egy nappal itthon tettem-vettem. Délelőtt fali dekorációkat csináltam, aztán úgy döntöttem kitakarítom a szobát, hogy ha másnap az NST után befektetnének akkor rend legyen amíg én kórházban töltöm napjaimat. Szóval kiporszívóztam, ágyneműt cseréltem és fotelt tologattam. Ez utóbbit a porszívózás alatt. Őszintén megmondva élveztem is az egészet, bár méreteim miatt ez kicsit hosszadalmas munka volt. Délután elmentünk párommal az öccséért oviba, ami közben már a szokásos nyilallás már kellemetlenné tette az utat.

Hazatérés után épp mosdóban voltam, amikor valami rózsaszínes folyásom volt. Hozzáteszem a nyákdugóm elment a 33. héten és 35 hetesen 1111-es méhszáj értékem volt. Telefonáltam Apumnak hogy jó lenne ha be tudna vinni a kórházba mert valami lesz.

Délután fél 5-kor indultunk, 20 perc alatt oda is értünk. Balszerencsémre sikerült kifognom egy kezdő dokit, aki megvizsgált, majd NST-re küldtek és a megfigyelőbe. Ekkor még senki nem tudott semmit. Este 9 körül zuhanyzás közben megint véreztem, így a szülésznő adott egy betétet hogy tudjuk nézni mennyire erős. 10 órakor sikerült elaludnom, majd fél 12-kor felébredtem és a szülésznő is ébresztett. Újabb vizsgálat és NST következett. Éjfél után 10 perccel azonban 5 perces fájásaim lettek, amik 2 órára 2 percesekké rövidültek. Eközben 1 órakor jött egy másik kismama akit egyből a szülőszobába kísértek. Fél 3-kor, mivel az én fájásaim is erősebbek lettek, én is átsétáltam a szülőszobába. Innen nagyon gyorsan, már negyed óra múlva tolófájások jöttek, úgyhogy sietve megszúrták a vénám, és kaptam az oxitocint. Közben megint megvizsgált a doki és mivel még nem tágultam, így hiába jöttek a tolók, nekem nem lehetett volna nyomnom. Ezt azonban nem tudtam mindig megállni, úgyhogy a 4. ilyen után már tolhattam, és 5 nyomás után[highlight] 4:17-kor megszületett a kisfiam Krisztián, 2900 grammal és 53 cm-mel.[/highlight]

Amikor megláttam nagyon boldog voltam, de közben meg is rémültem, mert a köldökzsinór a kicsikém nyakára és vállára volt tekeredve, de szerencsére egyből felsírt. Apgar szerencsére 10/10, Törpe tökéletes állapotban. Aztán jött a feketeleves. Senkinek nem kívánom a másfél órán át tartó varrogatást. Az öltések számát ugyan nem tudom, az első négy után meguntam a számolást, viszont az utolsó négy már kegyetlen volt mivel az érzéstelenítő hatása is elmúlt. Másnap azonban az esti kezelésen megint megijedtem. A szülésznő leöblítette a sebeket megnyomta a hasam és elkerekedett a szeme. Megkért hogy nyomjak, amit én meg is tettem. Valami kiesett belőlem. A szülésznő tágra nyílt tekintettel meredt a valamire én pedig ijedten kérdeztem hogy ez mi volt. Ekkor derült ki hogy az orvos egy vattabucit hagyott a hüvelyemben. Szerencsére nagyobb baj nem történt, így pénteken hazajöhettünk végre. Ez lenne az én Kisfiam születésének története. Kívánok mindenkinek ilyen “gyors és könnyű” szülést, főleg a hozzám hasonló első babás kismamáknak.

Krisztian

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here