MEGOSZTÁS
A kép illusztráció

Szívszorító történet – Az esküvő! 4.rész9 hónapos volt az én gyönyörű hercegnőm, mikor esküvőre voltunk hivatalosak, a párom barátai házasodtak. Előre féltem az egésztől, soha nem akartam közéjük tartozni…. A lagzi egy tóparti csárdában volt, két várossal arrébb…Kényelmetlenül éreztem magam a vacsorán, de gondoltam, ennyit kibírok…Gergő nagyon jól érezte magát, teljesen levegőnek nézett. Egyik pohár bort itta a másik után. Kijártak cigizni a haverjaival…mikor egyre később bukkant elő, akkor is vérvörös, duzzadt szemekkel, már éreztem hogy ez az éjszaka rosszabb lesz, mint gondoltam…

Hirdetés

Közben felhívtam anyuékat, ők aludtak nálunk a kicsivel. Azt mondta minden rendben, és kérdezte, velünk mi van…mondtam hogy most még minden oké, de majd hívom ha valami gond van. És lett is.

Gergő teljesen elvesztette az önkontrollt…próbáltuk már többen is leültetni, mert kötözködött a vendégekkel, lökdöste őket, ordított mindenkivel…felborította az asztalokat. Odajött, hasba rúgott, közölte hogy hánynia kell tőlem és inkább öngyilkos lesz minthogy ilyen nővel neveljen gyereket….megint kiment ‘cigizni’.

 

Szívszorító történet – Az esküvő! 4.rész
A kép illusztráció

Én már szinte a közelébe se mertem menni, csak kiosontam a külső bárpulthoz… Egyszer csak az udvaron felállt az asztalra…táncolt egy pár percig…és fejre esett a betonra, nem mozdult egy darabig. Aztán felsegítették, és elkezdett szaladni, egyenesen a tó irányába. Tudtam, belefullad ha nem érik utol…üvöltve könyörögtem hogy valaki fogja le mert meg fog halni. Nem találták….egyszer csak az út szélén felbukkant, hárman mentek utána, de nem bírták lefogni, beszaladt a szőlősorokba…nem is tudom, éreztem-e ilyen félelmet már, mint ekkor. Csak ültem, őrjöngtem, és néztem, mi történik. De mozdulni nem tudtam…
Végül a három srác visszakergette a csárda kertjébe, és ott egy negyedik leütötte, hogy elájuljon. Másképp nem tudtuk megoldani, rendőr, mentő el van felejtve egy ilyen társaságban…

Felhívtam anyát, hogy nagy a baj, jöjjön el értünk valaki…Az élettársa pár perc alatt ott volt. Berakták a kocsi hátsó ülésére a többiek. Nem akartam, hogy hazavigyük. Undorodtam tőle. Ez egy apa?! De nem volt más lehetőség. Zoli felajánlotta, hogy a kocsiban hagyhatjuk, beáll az udvarba… másnap semmire, a világon semmire nem emlékezett! 🙁 Lenyeltem ezt is, mint mindent, ami eddig történt. Mert nyugtattam magam, hogy majd megváltozik. És ő a gyerekem apja, szüksége van rá.

Hirdetés

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..