Egy apás szülés történetet szeretnék megosztani, ami nagyon kiakar belőlem törni, mert ez egy igazi maradandó és megismételhetetlen napok, órák, percek voltak. Ahogy közeledett a várva várt nap úgy hosszabbodtak a napok. Eljött a nap, és kislányom nem akarta meglátni Apát és Anyát. Egy nap felkeltem és éreztem, hogy ez az a nap amikor kislányomat a karomba zárhatom. Ez a nap május 20.-a volt. Beérkezve páromhoz a szülőszobára, úgy hevesen kezdett dobogni szívem, de ahogy közelebb mentem páromhoz akkor megnyugodtam. Látva, hogy ő is megnyugszik jelenlétem látván. Ahogy peregtek a percek úgy jöttek a nem várt mondatok az orvostól, hogy ez sajnos műtét lesz. Ez az, amit elszerettünk volna kerülni. Párom szemébe néztem és odasúgtam, hogy minden rendben lesz Életem. Elköszöntünk egymástól és páromat bevitték a műtőbe, de én sajnos nem mehettem vele. Ahogy teltek a percek a műtő előtt egy örökké valóságnak tűnt. És egyszer csak. Felsírt a kislányom, de olyan hanggal ahogy én kikiabáltam volna az ablakon, hogy Kislányom Született!! Apai könnycsepp csordult a szemembe, de oly hosszasan és oly mennyiségben hogy megszűnni nem akarna. Ahogy megláttam a kislányomat és ahogy sír boldogsággal töltötte el szívemet. Eljött az a másodperc amikor kezembe foghattam egyetlen pindurka lányomat. Hirtelen elhallgatott. Szemezgettem vele. Elkezdtem énekelni, dúdolni. Csendben maradt, hisz valami ismerős volt neki. Igen, ezt a hangot és dallamot hallotta amikor Anya pocakjában volt. Néztem, és ő is nézett engem. Csodálatos másodpercek voltak. Soha nem fogom elfeledni ezt a napot amit Életem Értelme adott nekem. Minden férfinak át kell ezt az érzést élni, hisz a szerelem így lesz teljes, Apa – Anya és Lánya között.

Hirdetés
Hirdetés