MEGOSZTÁS

Sziasztok! Szeretném megosztani veletek az én szüléstörténetem. 🙂

Hirdetés

Párommal 2015. május 10.-e óta vagyunk egy pár, nem sokkal egy hónap után pozitívat teszteltem, rá 2 hétre, már ultrahanggal is megerősítették, hogy babánk lesz. Teljesen egyértelmű volt mind a kettőnk számára, hogy megtartjuk. Párom mindenben támogatott, minden vizsgálatra elkísért, nagyon boldogok voltunk.

Ez az óriási boldogság a 18 hetes vizsgálatig tartott, ahol kiderült, hogy a mi kis szerelmünknek van egy ciszta az agyában, és két oldali vesemedence tágulata van. Ha két rendellenesség előfordul egy magzatnál, az kromoszómabetegségre utalhat. A genetikus rögtön adott beutalót amniocentézisre (magzatvíz mintavétel) és egy telefonszámot, amin időpontot tudunk kérni. Egy hét múlva meg is volt a vizsgálat, meg a genetikai tanácsadás. Ott már a sírás kerülgetett, mikor mondták, hogy valószínűleg el kell meg kell szülnöm a 24. héten, mert nem egészséges a babánk. Az eredményre egy hónapot vártunk, ami maga volt a pokol…. elmondani sem tudom, hogy mit éltünk át… 🙁

Aztán csoda történt, megkaptuk az eredményt és a mi kincsünk makk egészséges, a következő vizsgálatnál már a ciszta a kis agyából felszívódott. A vesetágulat még megvolt, de sokkal jobb eredményt kaptunk, mint eddig. A terhesség végéig minden hónapban kellett járnunk genetikára, ahol az utolsó vizsgálatkor, 38 hetesen már a tágulat is eltűnt.
Már csak a nagy napra vártunk, mikor tarthatjuk Domit a kezünkben 🙂

Február 29-én hajnalban nagyon furcsán éreztem magam. Menstruáció szerű görcseim voltak. Reggel 9-re be kellett mennem a kórházba NST-re, meg vizsgálatra. Akkor már fájásokat is mutatott a gép és 2111-es volt a méhszájam. Az orvosom javasolta a kórházi felvételt, én mondtam neki, hogy majd holnap reggel befekszem, mert van még dolgom 🙂 Megkaptam a beutalókat, még volt egy gyors vérvétel, aztán mentünk is haza. 11 óra volt, ebédeltünk, aztán elmentem pisilni és elfolyt a magzatvizem, meg a nyákdugóm is elment 🙂 Lezuhanyoztam, párom közben rendelt 3/4 12-re egy taxit. Már dél volt, de még a taxi sehol. Egyre sűrűbben jöttek a fájások. Hívtuk újra a taxit, aki elfelejtett minket. Fél 1-kor bent voltunk a kórházba, megvizsgáltak, már ki voltam tágulva, de minden fájásnál az előző császármetszésem hege fájt, így gyorsan vittek a műtőbe.

Február 29-én 13.25-kor megszületett a kisfiúnk, Dominik 4170 grammal és 53 cm-el, makk egészségesen 🙂 🙂

Hirdetés