Emlékszem a billentyűzet gombjának hangjára ahogy az asszisztens írta fel az adatokat amit a doktor úr diktált neki. Hallottam a folyosón nyüzsgő emberek hangját. A chipses zacskójét, amit az a cserfes kislány sajtolt ki az édesanyától nyugalmat ígérve pár perccel sorra kerülésünk előtt.

Minden hallottam, de fel sem fogtam. Csak néztem az én hősömet, ahogy csillogó szemmel, hatalmas büszkeséggel és boldogsággal pásztázza a kivetítőt. 

Tudni illik, nálunk nagyon presztízskérdés volt ám hogy másodszülöttünk milyen nemnek örvend. Egy családi gyorstalpalót vázolok kedves olvasóim elé, hogy megértsék miért volt ez nálunk mégis ekkora drukk hogy “vegyes szülőkké” avanzsálhassunk.

Férjem szűk családjában férjemmel együtt vannak négyen testvérek. Az idősebbnél 3 kislány van. A sorban következőnél egy kislány, és a kisebbnél három fiúcska. Nekünk volt már egy kislányunk, s miután nálunk sem sokkal kisebb a család, vagyunk heten testvérek, abból most már hat unokával, s bizony csak nálunk van vegyes testvér páros. Fogalmam sincs mielőtt feltennétek a kérdést hogy ennek van e jelentősége, ha van mi és miért ekkora, de arra emlékszem nagyon fontos volt, leginkább a férjemnek.

Na jó, nekem is!

Már attól boldog voltam, hogy rá néztem, s persze én is büszkén vittem a jó hírt trónörökös érkezése várható. Saccolgattuk, latolgattuk lányunkból kiindulva milyen lesz az életünk egy kisfiúval. Beszélgettünk sokat róla újra, melyikünk milyen gyerek volt, s mint első szülöttünknél most is meggyőzöttünk róla, nekünk biztos hogy befellegzett. Mindketten égetni való rossz kölykök voltunk.

-De valahogy ez így volt akkoriban rendjén. 5 évesen nem angolul tanultunk, hanem gilisztát fogdostunk, és kacsáztunk a Csirka hídnál. Minden sokkal egyszerűbb volt. Világmegváltó gondolatok, véget nem érő energia. Remélem a gyerekeinknek akár még felhőtlenebb gyermekkort tudunk biztosítani.

-Biztos hogy így lesz szívem. – nyugtatott a férjem.

Teltek a napok, a hetek, s a megszámlálhatatlan gratuláció mellett sajnos beszivárgott az életünkbe egy járvány-hír. Nem igazán kezdtünk el aggódni, emlékszem nevetve beszéltük hogy most akkor nem rendelünk Kínából csomagot. S ennyivel igazából le is zártuk a témát. Biztonságban éreztük maximálisan magunkat, miután azért Vuhán nem a kertszomszédságunkban van. 

Ahogy kerekedett, nőtt a pocakom, úgy sajnos a járvány helyzet is nőtte ki magát miszerint globális problémáról kezdtek el szólni a hírek. Fel-fel ütötte a fejét már környező országokban is, s nem is sokkal később hozzánk is megérkezett a Covid-19. Koronavírus.

…hamarosan folytatódik!