2014. július 29. kedd. Bálint 176 hetes

Ahogy alakul az új családunk, úgy teljesedünk ki egyre jobban.

Kukivizitre mentünk a Bethesda Kórházba. Az én hibámból visszaszűkült Bálint fitymája. (Meg is kaptam a letolást a dokitól.) Újra Ftorokorttal kell kenni és ősszel kontrollvizsgálat. Bálintot egyáltalán nem viselte meg a vizsgálat, nagyon megdicsértem, hogy egy kis hős. Este jutalomból Komámhoz mentünk Esztergomba.

Bálint megnézte, hogy levágom a törpenyulaim körmeit, búcsút vettünk tőle, ő maradt Komámnál, aki este az ágyban az összes verses mesét, a Kiskakas gyémánt fél krajcárját, a Répamesét Bálint kérésére kétszer is elmesélte, mire elaludt.

Péntekig maradt Anyámnál, akivel rengeteg programjuk volt. Szerda délután Esztergom-kertvárosba mentek Anyámmal pedikűröztetni. Magdi kertes házban lakik, kutya, macska és a jó időben a kertben folyt az aktus, miközben Bálint birtokba vehette az egész kertet, időnként Magdival kerti locsolóval zuhanyozva, szaladgálva. Bálint örök barátságot kötött Flokival, a vadászkutyával is. Miután elfáradt Bálint, leült a napernyő alá és tabletezésbe kezdett. Magdit zavarta a játék hangereje, ezért Bálint megkérdezte, hogy hányasra halkítsa vissza? Magdi csak csodálkozott, hogy Bálint ennyire ismeri a számokat, meg talán számítógéppel született, hogy így tudja kezelni? Ez a kisfiú nemcsak szép, hanem nagyon okos is, de hogy ügyes is, azt majd kipróbáljuk. Megkérte Bálintot, hogy menjen be a konyhába és hol találja meg a szódás flakont, hozza ki. Bálint elvonult, egyszer csak megjelent ölelve hozta a szódát. A dicséret után frizbizhetett a kutyussal. Floki boldog volt és hamar el is fáradt, Bálinttal együtt heverésztek a gyepen.

Utána megnézte a napozó békákat a kacsaúsztatónál és megkérdezte, hogy MIKOJ JESZEJ KÉSZEN? Magdi attól ájult el igazán, mikor Bálint csak bepislantott a garázsba és közölte, hogy VOLVO AUTÓD VAN. Örömükben elmentek locsolókannával kutyát hűsíteni. Mivel hosszúra nyúlt a pedikűrözés, leszállván az elővárosi buszról, azonnal kapott Bálint egy saját maga választotta fagyit a Szamosban. Természetesen szatmári szilvás gombócot választott a kis részeges. Bálint úgy elfáradt, hogy moccanás nélkül aludta végig az éjszakát, pedig hatalmas égzengés volt felhőszakadással.

Másnap délelőtt zongoráztunk. Ilyenkor Komám ölébe ülteti, már nagyjából tudja is, hogy melyik hang hol található. Miután megunta a billentyűk tapogatását, közölte, hogy JÁTSZD A MOCÁJT MENÜETT KETTŐT! Ebéd után mindent elpakoltunk, Bálint kikapcsolta a Tv-t, lementünk a Bástyába üdítőért, és leültünk a buszmegállóban a 880-s buszt várni, de csak a pályaudvarra mentünk, onnan a 800-sal indultunk haza. Bálint régóta tudja, hogy a 880- Szentendre felé, a 800-s Dorog felé megy Budapestre.

A buszon azonnal enni kért, megette a kacsamájas szendvicsét és megitta a gyümölcslét, aztán dominó dőlős videókat nézett Pilisvörösvárig, aztán elaludt. Az Árpád hídnál mintha nem is aludt volna úgy ébredt, így hamar átértünk az aluljárón a 32-s buszig. Este sokáig fent volt, hangoskodott az ágyban, Anyja csitította, de csak mondta a magáét. Komám rászólt, hogy húzza be a száján a zippzárat. Nagy csend, egyszercsak: KOMÁM MOST TE HÚZZAD BE A ZIPZÁJOD!

A hét végén három napra Zalakarosra mentünk, egy kicsit kikapcsolódni. Bálint élvezte a vonat utat, sőt egész jól bírta is a 3 órás zötykölődést. A szálláshoz érve szembesültünk azzal, hogy elírták a foglalásunkat és egy héttel későbbre vártak. Szerencsére egy családi szoba üres volt, így oda beköltözhettünk. Itt Bálintnak külön szobája lehetett, külön ágy és külön tv. A mi szobánk Csabával ebből nyílt. Jobban jártunk ezzel, mint amit eredetileg lefoglaltunk.

A 3 nap nagyszerűen telt. Bálinttal egész nap a strandon sütkéreztünk. A kis kacsát ki sem lehetett rángatni a medencékből. Csúszdázott, a mély vízben velünk búvárkodott. Megmutatta, hogy ő már tud úszni… Bár azért ez még messze volt attól, de a levegővétel már jól ment.

A szálláshoz reggeli és vacsora tartozott- amit Bálint rendszeresen kihagyott a nagy fáradtságtól, hiszen kiszívta a nap folyamán a víz. Az ebédet pedig a strandon intéztük. Szerintem a fiam egy életre teleette magát lángossal, fagyival és hamburgerrel. A párommal Csabával egymásra találtak a gyerek lelkükkel. Együtt sétáltak a medencék mellett, hókristályoztak és jókat nevettek együtt.

Az utolsó nap Bálint még egy strandlabdát is kikönyörgött, úgyhogy megvolt a fárasztó játék az utolsó strand napra.

A haza utat busszal tettük meg. Aztán Bálint valamin kiakadt. Minden áron azt szerette volna, ha felveszem, de a bőröndök mellett nem fért el a kezemben. Már a villamoshoz tartottunk a vasúti aluljáró felé, mikor kitört a hiszti. Mi Csabával álltunk és mondtuk neki, hogy akkor itt marad, de felvenni most nem tudjuk. Egy perc nem telt bele, Bálint futni kezdett a sínek felé a vonathoz. Nekem anyaként úgy tűnt, méterekre van tőle- persze annál jóval messzebb volt- de elöntött a lila köd. Utána rohantunk mindketten a csomagokat eldobva, majd én két óriásit húztam a pelenkás seggére. Úgyhogy eltört a mécses.

Én hazáig remegtem, Csaba próbált elbeszélgetni Bálinttal, de hiába. Üvöltve értünk haza is. Otthon könnyek között ledőlt a fiam és elaludt. Miután felébredt elmondtuk neki, mekkora butaságot csinált. Megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyet… Hát bízunk benne.

Előző cikkÖtleteket várnék Farsangra!
Következő cikkMiért nem sikerül a baba?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .