utazás babával
A kép illusztráció

Utazás a babávalAz utazás babával egészen más, mint korábban bármikor. Miután megvan a Csöppség, útra is kell kelni, hisz a mindennapi élethez ez is hozzátartozik.
Az első út a kórházból hazafelé lesz. Ezt mindenképp autóval oldjuk meg. Legyen saját, ismerős, vagy ha nem lakunk messze egy taxi. Ilyenkor mg nagyon védtelenek a babák, nem szabad kitennünk a tömegközlekedés és az időjárás viszontagságainak.

Hirdetés

Ha a közelünkben van bolt, akkor könnyű megoldani a sétát egy babakocsival, azonban ha tömegközlekednünk kell, na az már kemény dió.

Csomagolás

Ha hosszú útra megyünk. Vigyél annyi pelenkát, lemosó kendőt, bébitápszert, hogy elég legyen az útra, és akkor cso­magoljon még hozzá annyit, hogy késés esetén se legyen hiánya.
Csak a legfontosabbakat pakold össze, miután megérkeztél, majd ott megveszed a többit. Ha nagyihoz mentek, már biztos ő is készített a picinek minden félét.
Ha teheted, és több napra mész, hogy ne kelljen cipelni, az érkezés helyén legyen pótágy (utazó), etetőszék – ha autóval mész és még pici a baba akkor az utazó ülése jó – persze váltás ruhácskák is.

Ne feledkezz meg a saját holmi­dról se. A kicsinek kell hozni egy extra ruhát meg egy pulcsit. Apró “baleset” könnyen bekövetkezhet az út alatt, és ké­nyelmetlen gyümölcsszörptől vagy áteresztő pelustól ragacsosan illa­tozva végigszenvedni az utat.
Az út felénél vegyél elő olyan csörgőt, játékot, amivel a pici még nem játszott Ez egy kicsit tovább elszórakoztatja, és így egyszerűbbé teszi az utazást.

utazás babával, autóvalHa autóval mész a hosszabb útra, érdemes úgy időzíteni az indulást, hogy az a kicsi menetrend szerinti alvásideje legyen, így az első né­hány órában zavartalanul telhet.
Időközönként mozgasd át a ba­bát!
Ha a kisgyermek már kúszik-mászik, nagyon boldogtalan lesz a gyerekülésben órákon át. Hos­szú autóúton be kell tervezni egy rövid nyújtózkodási játékidőt mint­egy 45 percenként.
A repülő- vagy vonatúton sétáltassa a babát le-fel a folyosón, amikor azt az utazás biztonsága megengedi. Védd a csöppnyi füleket!
A repülőn a fel- ­és leszálláskor a légnyomás kü­lönbségtől fájhat a kicsi füle. Ha átalussza, akkor szerencséd van, de ha nem, akkor szoptassad meg, kapjon cumisüveget vagy cumit, amit szophat. Ennek segítenie kell a fülfájás elkerülésében.

Utazás a babávalVárosban

Talán ez nagyobb gondot okoz, mint egy hosszabb út. A mai babakocsik lehet, hogy ezer funkciósak, azonban rettentő nehezek. Ezt egyedül – plusz benne a baba is – felemelni bárhová szinte lehetetlen.

Sajnos az én meglátásom, hogy vidéken sokkal készségesebbek az emberek mind a Kismamákkal, mind a Babás Anyukákkal, mint a fővárosban. Nem a helyüket nem adják át, de végig nézik, hogy szenvedsz a kocsival, de nem segítenek. Ha megkéred őket, akkor vagy meghallják vagy „nem”.

Ilyenkor talán a legkézenfekvőbb hordozóban vagy kendőben vinni a picit. Ha már tud ülni, akkor egy könnyebb – esernyő méretűvé csukható – kocsival könnyebben tudsz mozogni. Hisz egy 10 kilós babát már nem könnyű órákig a hasadon cipelni.
Azonban hiába lehet a nagy babakocsit átalakítani ülős kocsivá. Ez csak néhány alkatrész leszerelését jelenti, ettől még a kocsi óriási helyet foglal, nincs fogása és továbbra is nehéz.

 

Első utam 

Jelenleg a fővárosban élek. Itt kockáztattam meg – nem egyedül- az első babakocsis hosszabb utamat egy boltig. Muszáj volt menni, tehát nem volt választásom.

Természetesen az alacsony padlós buszok csak elvétve járnak, így kénytelen voltam buszra szállni. A hatalmas kocsit elől anyukám – aki a maga 65 évével már nem mai lány – emelte én pedig hátul. A lépcsők magasak, a sofőr türelmetlen. Oda nem jött volna, hogy segítsen két nőnek. Közben attól féltem kiesik a gyerek a kocsiból. A busz tömve 20 éves fiatal fiúkkal. Végre egy idősebb úr odajött és felcincálta a kocsit.

Megérkeztünk, de már előre féltem a vissza úttól.
Az ügyintézés után indulás haza. Gondoltam a villamos jobb lesz.
Beállt a villamos. Dugig volt. Elől most én, hogy én emeljem a nehezebbet. Leírni nem tudom, azt a kínlódást. Én háttal tolattam felfelé a hatalmas lépcsőkre, de nem tudtam továbblépni, mert olyan nagy közök voltak a két lépcsőfok között, hogy képtelenség volt.
Végkifejlet. Magamra húztam a babakocsit. Ergó, feküdtem hanyatt a villamos padlóján, derekamig ért a kocsi, közben az emeléstől a kocsi fekvő részét megemeltem, így ülő helyzetbe került benne az egy hónapos Babám.

Anyunak sikerült felrakni. Leszedte rólam a kocsit. Az egész villamos állt és nézett. Felkeltem, kikaptam a gyereket, majd jó hangosan megjegyeztem, hogy köszönöm szépen Budapest.

Hazáig ölben volt Bálint, mert a kocsit nem tudtam visszaállítani.
Azóta én hordozóban viszem. 

Egy pozitív élményem volt eddig, még pocakosan (persze 10-ből 2 szer adták át a helyet, akkor is mikor már a hasamtól nem fértek el).
Álltam a villamoson, pont a sofőr mögött. 8. hónapban voltam már. Fiatalok ültek, én álltam. Fitt öregek bámultak rám, de meg nem mozdultak volna. Ekkor jött egy megálló, ahol is a sofőr bemondta, hogy addig innen tovább nem megy a villamos, amíg valaki át nem adja a helyét a kismamának. Persze mindenki pattant, mintha akkor vett volna észre. Nekem volt kínos.
Akkor fogadtam meg, hogy én, aki mindig, mindenkinek átadtam a helyem mióta élek, ezután csak a kismamáknak és azoknak az időseknek fogom átadni, akik tényleg rászorulnak.
Sajnos az ember eljut idáig.

utazás babával

Hirdetés

1 hozzászólás

  1. 7 és fél hónapos volt a fiam mikor először repült (lesámítva a pocakos repüléseket. Csan Angliába utaztunk így a 2 órás repülőút igzából semmiség volt. Nagyon jól viselte, le és felszállásnál ivott, aludt is egy kicsit.

    A reptérről másfél órás buszozással jutottunk el Londonba, ezt amennyire emlékszem végig aludta.

    Aztán jött a legnehezebb része. 5 és fél órás busz út. 3 megállóval. Még nem mászott, így annyira nem zavarta, hogy nem mozoghat, de sajnos a babahordozóban való ücsörgést mindig is utálta. Próbáltam váltogatni a játékokat és a megállóknál leszálltunk. Aludt is, de 20-30 perceket csak. Érthetően néha nagyon nyűgös lett, de mindent összevetve egy nagyobb sírás volt, amúgy teljesen jól viselte az utat.

    KAja, pelus, váltás ruha a kézi poggyászban volt végig, nem akartam a nagy bőröndben keresgélni.

    Volt még egy autós utunk is, -ekkor már 13 hónapos volt- ami alapból másfél nap lett volna kb. de a sors közbeszólt, így nem értünk el az uticélhoz. Délután kettőkor indultunk, másnap ugyan ekkor értünk haza. Éjjel az ülésében kellett aludnia pár órát (először az üléseken aludt, lerobbant a kocsi vártunk, hogy jöjjenek értünk) ez volt ami nem tetszett neki, bár amennyire lehetett hátra döntöttük az ülését.
    Estére rettenetesen nyűgös volt, semmi játék nem volt jó, kizárólag ha kivettem és az ölemben ületett. Amit miután nemmozdult a kocsi meg is tettem. De talán Ő is érezte rajtunk a feszültséget ezért volt hisztis. A másnapi hazautat már simán vettem alig 1-2 nyafival és rengeteg alvással.
    Itt nem volt gond azzal, hogy valami ne lenne nálunk, mert tele volt a kocsi mindennel ami kellett. Talán több játékot keleltt volna kéznél tartanom.

    Minden összevetve azt kell mondanom a fiam igazán “strapabíró” utazás terén!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..