Miután az évnek azon szakaszába léptünk újra, mikor felfokozott izgalommal, türelmetlenül lessük a legújabb karácsonyi kollekció darabjait, s már most felbőszülve igyekszünk lehetőségünk szerint mindent felvásárolni gyermekeinknek, hogy azok a fa alatt se szenvedjenek hiányt semmiből, hoztam nektek egy igazán elgondolkoztató idézetet, gondolat menetet Dr. Vekerdy Tamás tollából.

„Ha mindent megveszel a gyereknek, mert nincs rá időd, az nem elkényeztetés, hanem rongálás.”

Elkényeztetni nem lehet, rongálni viszont annál inkább. Ha ugyanis szoros és bensőséges érzelmi kapcsolat van köztünk a gyerekünkkel, akkor mindegy, hányszor ölelgetjük, puszilgatjuk, szeretgetjük, ezzel, vagyis a biztonságos kötődéssel sosem fogjuk elkényeztetni. Ellenben az a szülő, aki megveszi a nyolcadik kisautót meg a csilingelő vödröt bűntudatból, mert szereti a gyerekét, de nincs elég ideje rá, nem képes elég érzelmet nyújtani, és a játék a puszi vagy az ölelés helyett van, az nagyon káros.

Aki mindent azonnal megkap, abból egy önző kis zsarnok lesz, akit mi teszünk azzá.

Ha rögtön pattanunk, amikor a gyerek kiejt valamit a száján, az Vekerdy Tamás szerint abnormális és teljes mértékben rosszat tesz a gyereknek. Ha a gyerek vágyai mindig azonnal ki vannak elégítve, azzal mi magunk nevelünk egy önző kis zsarnokot, aki felnőttkorában is csak magára fog gondolni.


Mit tehetünk?

”Ha autonóm lényekként, szeretetben, melegségben, kellemesen élünk együtt, akkor reálisan tudom mérlegelni a gyerek kinyilvánított vágyait, és amit helyénvalónak tartok, arra igent mondok, amit viszont túlzásnak, időszerűtlennek, feleslegesnek érzek, vagy egyszerűen nincs rá pénzem, arra nemet. A gyerek pedig, ha egyébként jó állapotban van – és érzelmi kapcsolatunk szabad áramlásban, jól működik -, akkor ezt el is fogadja.”
 

A játékok felhalmozása önmagában még nem rongál, csak ha az érzelmek helyett van

A szülő, akinek nincs ideje foglalkoznia a gyerekével, mert nagyon leterhelt a munkája és a háztartás miatt, gyakran bűntudatból elárasztja a gyereket játékokkal. Hiszen nagyon szereti, csak nem tud vele elég közös időt tölteni. Pedig a szakértő szerint az is elegendő lenne, ha néha leülne neki mesét olvasni, vagy egy kicsit hancúroznának este lefekvés előtt. Ezek már mind érzelmeket közvetítenek, amiket a játékok önmagában nem tudnak pótolni.

”Tárgyakkal halmozza el, a tökéletesen csilingelő vödörtől a zenélő biliig, mert mindent meg szeretne adni neki, csak éppen fogalma sincs, hogy mit és hogyan kellene.
 

Vagyis érzelmi inkompetenciájából adódóan önti a cuccokat a gyerekre, az meg érzelmi kielégítetlenségből fakadóan követeli azokat.

Ezért valójában nem a tárgyak felhalmozása jár negatív következményekkel – a csilingelő vödör és a nyolcadik matchbox önmagában még nem rongál. Az rongál, ami mögötte van, nevezetesen hogy a szülő nem tud adekvát módon, vagyis játékban és mesében – mondókában, dögönyözésben, csiklandozásban – személyes érzelmet kommunikálni. Ha van dögönyözés, mondókázás, lovagoltatás, testi-lelki ölelés, akkor akár a csilingelő vödör is jöhet, és nem fog ártani. Ha helyette jön, az káros.”