Szeretném megosztani veletek én is a terhességem, és szülésem történetét.

Kezdem az elején (lehet hogy kicsit hosszú lesz, előre is bocsánat). 2013. 03. 22-én kellett volna megjönnie a menstruációmnak. Valamiért volt egy olyan megérzésem, hogy csinálnom kell egy terhességi tesztet, pedig abszolut nem adtuk meg annak az esélyét hogy kisbabánk legyen. 22-én este megcsináltam a tesztet, amit először negatívnak láttam. (Megmondom őszintén el is keseredtem picit, pedig nem terveztük a babát). Elmentem kezet mosni, pár másodperc után, mikor megint rápillantottam a tesztre, már nagyon halványan de ott volt a 2. csík. Lefagytam, levert a víz, a vérnyomásom az egekbe…fogalmam sem volt, hogy csak a szemem káprázik, vagy tényleg ott van. Megmutattam páromnak, ő is látta. Megijedtünk mert hirtelen nem tudtuk hogy hogyan reagáljunk rá, hisz nem akartunk még babát. De mégis, olyan boldogság töltött el, hogy nem tudtam magamhoz térni egy jó ideig. Másnap reggel csináltam még egy tesztet, az már egyértelműen pozitív volt. Gondolkoztunk párommal. Semmiféle baleset nem történt, mindenre figyeltünk, akkor mégis hogy eshettem teherbe? Ez máig rejtély.

zsuzsanna1

 

Elmentem 2 hét múlva orvoshoz, már akkor dobogott a pici szíve. Teltek a hetek, közben a munkahelyemről elmentem táppénzre, fizikai munka miatt, nem akartam bajt. Eltelt az április, május, június…stb. Szép zajlott minden, növekedett a baba. A 18. héten kiderült 4D ultrahangon hogy kisfiú.

  1. 05.-én éjfél tájt arra keltem, hogy keményedik a hasam, és 3 percenként fáj is. Nem stimmelt. Megijedtem, a kiírt időpont 12. 08. volt. Még nem lenne szabad neki elindulni kifelé, hisz még csak a 32. hétben voltam. Vártam 1 órát, hátha elmúlik. Nem múlt, erősödött. Bementünk a kórházba, a szülészetre rögtön felvettek, megvizsgáltak, a méhszáj értékem C:2000 volt. Feltették rám a tartós szívhangfigyelőt, kaptam tüdőérlelőt, és magnéziumot vénásan. Szerencsére meg tudták állítani a folyamatot. Mondanom sem kell, éjszaka nem aludtam semmit, reggel letettek a kórterembe, még 2 napig kaptam a tüdőérlelőt, és a magnéziumot. Már minden bajom volt, hogy ott kell lennem bent. 10. 08-án mikor már mehettem volna haza, csináltak egy ultrahangot, kiderült hogy az átlagostól kevesebb a magzatvizem, erre az orvos mondta, hogy lehet hogy szivárog a magzatvíz. Gondoltam magamban csak észrevettem volna már, ha szivárogna. Még aznap este bent tartottak. Másnap reggel jött a vizit, és szerencsére végre hazaengedtek. Az orvos azt mondta, hogy ne próbáljak se sétálni se semmi, mert akár mikor beindulhat a szülés. Csak zuhanyozni meg wc-re mehetek ki.

Teltek a hetek, eljött a 37. hét. Akkor már aktivizáltam magam. Aznap mentem megvenni a babakocsit, venni pelenkát, popsitörlőt, egyik barátnőmtől elhoztam a babamérleget, felfelé a parton sétáltam….és szülés? Sehol! A lehető legaktívabb életet éltem. Párom már amikor éjszakás volt, felvitt anyukámhoz aludni, mert már nem mertek akkor magamra hagyni, mert akár mikor indulhat.

Így volt ez 12. 04-én a terhességem 39. hetébe és 6. napján. Anyukámnál voltam fent, nagynéném is ott volt. Mikor mentek haza, én át akartam menni hozzájuk, amit nem engedtek. Mondták, hogy furcsa vagyok én már nekik, így nem engedik hogy most mászkáljak, mert bármi lehet. Hát nem mentem. Este fél 12-kor még fel voltam, nem tudtam aludni. Kimentem még wc-re, és gondoltam utána alvás. De mikor megláttam hogy odalent tiszta vér minden, na onnantól gondoltam, hogy itt már nem lesz alvás. Keltettem anyukámat, aki rögtön ugrott, és mentőt hívott. Páromnak is telefonáltam hogy húzzon hazafele a munkahelyről mert úgy néz ki szülünk lassan. Bementünk a mentővel a kórházba, ott megvizsgáltak és azt mondták, hogy nem látnak vérzést (majdnem megkérdeztem, hogy megmutassam-e a bugyimat :)) és teljesen zárt vagyok, és megvan a méhnyak is. Ezt nem értettem, mert 32. hetesen már megvolt rövidülve. Mindegy is, azt mondták, hogy ebből még lehet, hogy csak 1 hét múlva lesz baba. Feltettek ismét a szülészetre, tartós nst, és vártunk. Éjszaka már éreztem, hogy jönnek a vájások. A szülésznő nem hitt nekem, mert nem mutatta a gép. Reggel mikor műszakváltás volt, megvizsgáltak és no lám, 1 ujjnyira nyitva voltam. Fél 11-kor burkot repesztettek, elfolyt a magzatvíz ami már zavaros volt. Fél 12-re beért párom is végre mert őt ugyebár hazaküldték éjszaka. Nagyon erős és durva fájások voltak de epidurális érzéstelenítés nélkül, hangtalanul tűrtem, amit meg is jegyeztek a szülésznő és a szülészorvos is, hogy ügyes voltam. 15:40 körül elkezdődtek a toló fájások. Nem nyomhattam még, várni kellett, kutya nehéz volt.

15:53 perckor megszületett a kisfiam Ádám, 3250 grammal és 55 cm-el. Megijedtem, mivel nem sírt fel. Rögtön fel is ültem a szülőágyon hogy mi a baj. Semmit nem szóltak, csak megfogták a gyereket és kivitték. Akkor nyugodtam meg, mikor hallottam hogy a folyosón torkaszakadtából felsír. Akkor már mondták hogy semmi baj. Apukát zavartam a szülésznő után, hogy fényképezze a fürdetést. Kutya nehéz volt az egész szülés, de megért minden fájdalmat az én egyetlen pici fiam, aki mára már kész férfi és 2 nap múlva tölti a 6 hónapot. Bocsánat, ha hosszú volt de meg szerettem volna osztani veletek.

zsuzsanna4

zsuzsanna3

zsuzsanna2

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .